FORT COLLINS – A Colorado Állami Egyetem kutatója úgy véli, hogy az Egyesült Államokban az éghajlatváltozás regionális értékelései és az Egyesült Nemzetek testülete által készített értékelések figyelmen kívül hagyják azokat a tényezőket, amelyek kritikus fontosságúak a globális klímaváltozás modelljeinek realizmusa szempontjából.
Roger Pielke Sr., a légkörtudomány professzora és munkatársai kutatásaikban kimutatták, hogy a táj és az ember által okozott földhasználati változások hatása mélyrehatóan befolyásolhatja az éghajlat változékonyságát és változását. Ez a munka megkérdőjelezi az Egyesült Államok regionális, nemzeti és nemzetközi értékeléseiben használt éghajlati előrejelzések valósághűségét, mivel ezek a tényezők nem szerepelnek a modellben.
"Ha a földhasználat változása olyan fontos az éghajlati rendszerben, mint azt eredményeink sugallják, akkor nagy a bizonytalanság a jövő éghajlatában, mivel nincs bizonyíték arra, hogy pontosan megjósolhatnánk a jövőbeli tájat" - mondta Pielke..
Azt állítja, hogy az Egyesült Államok regionális és nemzeti erőfeszítései által használt általános cirkulációs modellek, valamint az ENSZ által szponzorált Klímaváltozási Kormányközi Testület csak az üvegházhatású gázok és aeroszolok hatásainak egy részét vizsgálják. Azt mondta, ezek nem tartalmaznak más fontos hatásokat - például a földhasználat változását vagy a megnövekedett szén-dioxid biológiai hatását - az éghajlatra. Ennek eredményeként a 21. századra megjósolt lehetséges éghajlati jövők köre szinte biztosan nagyobb, mint általában bemutatják.
"Ez nem jelenti azt, hogy ne aggódjunk az éghajlat jövőbeli változásai miatt" - mondta Pielke. "Inkább komoly kérdéseket kellene felvetnie azzal kapcsolatban, hogy képesek vagyunk-e megbízhatóan előre jelezni az ilyen változásokat."
Pielke felszól alt a 11. Szimpóziumon a Globális Változásról 14:45-kor. Január 10-én az Amerikai Meteorológiai Társaság éves találkozóján a kaliforniai Long Beach-ben, ahol rögtön az Egyesült Államok értékeléséről szóló előadás következett. Pielke arról beszélt, hogy a táj – a növények vagy azok hiánya – hogyan befolyásolja a Föld energiaköltségvetését közvetlenül és más módon, különféle hatásokon keresztül.
Például, ahogy a szén-dioxid-koncentráció növekszik, a növények borítottságának megfelelő növekedése fokozhatja a "transzspirációt", ami a növényi anyagcsere eredményeként a vízgőznek a légkörbe való kibocsátása. Míg ez a víz közvetlenül vagy felhőképződés révén hűtheti a régió légkörét, növelheti a vízgőz, egy sugárzóan aktív üvegházhatású gáz mennyiségét is.
"Ez egy példa a növényzet és a légkör közötti összetett visszacsatolásra, amelyet nem teljesen értünk" - mondta Pielke.
Pielke hipotézise, miszerint a táj befolyásolja a globális energiaköltségvetést (például a napfény elnyelését és visszaverődését), a földhasználat változása is hatással van. A trópusi erdők kivágása, a városok terjeszkedésének fokozása és az erdők vagy gyepek mezőgazdasági hasznosítása megváltoztathatja az elnyelt vagy visszavert napfény mennyiségét, valamint a párologtatással a légkörbe kibocsátott vízgőz mennyiségét.
"Mivel a táj és más légkör-felszín kölcsönhatások összetett, nem lineáris visszacsatolásokat foglalnak magukban, lehetetlenné válik a jövő éghajlatának pontos előrejelzése" - mondta Pielke. "Ez azt sugallja, hogy a tudományos közösség túlértékeli a más kutatók és politikai döntéshozók számára jelenleg biztosított előrejelző információk bizonyosságát."
