A keleti Nílus-deltában lévő Tel Ibrahim Awadban végzett ásatások során holland régészek egy nagy Középbirodalom-templomot fedeztek fel. A Kr.e. 2000 körüli épület alatt öt korábbi templom nyomai voltak, a legkorábbi i.e. 3100 körüli. Ez legalább olyan régi, mint a korábban felfedezett legrégebbi templom, nevezetesen Hierakonpolisban. Nagy teherbírású talajvízszivattyúkat kellett bevinni, hogy a legkorábbi maradványokat el lehessen érni. Az ásatások anyagi támogatását az NWO Bölcsészettudományi Tanácsa biztosította.
A legkorábbi templom alaprajza nem hasonlít semmihez, amit korábban Egyiptomban fedeztek fel, és nem ismertek más olyan helyszínek sem, ahol hasonló templomsort építettek egymásra, és amelyek eddig visszanyúltak. A régészek még nem tudják, mely isteneket imádták a templomokban. A harmadik legkorábban mintegy ezer "eldobható rituális tárgyat" fedeztek fel, köztük páviánszobrocsokat és kerámiákat. Az ókori egyiptomiak törvényei szerint a vallási istentiszteletben használt tárgyakat nem szabad megszentségteleníteni, ezért azokat a templom falain belül meg kellett őrizni. A tárgyakat jelenleg tanulmányozzák, hogy megtudjuk, mit tudnak mondani a templomi rituálékról ebben a korai időpontban. Nem találtunk olyan feliratokat, amelyek nyomokat adnának.
A templom mellett egy temetőt fedeztek fel, amely 50 különböző korszakból származó kisméretű sírt tartalmazott. Az első dinasztia egyik nagy sírjának feltárása (kb. ie 3000) gazdag kerámialeletekre, valamint kő- és bronzedényekre bukkant.
A régészek az Amszterdami Egyetemhez (UvA) kapcsolódó Holland Régészeti Kutatások Egyiptomban Alapítvány égisze alatt működnek együtt. A felszínen látható falmaradványok és edénytöredékek alapján választották ki a tíz éve feltárandó területet. A Nílus-deltában növekvő népességnyomás megnehezíti a régészeti kutatásokat. Egyiptomnak mindössze öt százaléka lakható, így a régészeti kutatásoknak versenyezniük kell a földműveléssel, az infrastruktúrával és a városok terjeszkedésével.
