EAST LANSING, Mich. (00. 1. 20.) – Egy tanulmány szerint az amazóniai esőerdők egyensúlyban vannak – bár bizonytalan – az esőerdők elfogyasztása során felszabaduló üvegházhatású gázok tekintetében.
A brit Nature tudományos folyóirat mai számában megjelent tanulmány azt jelzi, hogy az erdőirtás következtében a légkörbe kerülő szén kiegyenlíti a növekvő új erdők által elnyelt mennyiséget.
David Skole, az MSU Basic Science and Remote Sensing Initiative igazgatója és a tanulmány egyik szerzője szerint az adatok, amelyek arra utalnak, hogy a trópusi esőerdők egyszerre adnak és vesznek el, új kérdéseket vetnek fel a világ szénciklusával kapcsolatban.
"Úgy tűnik, hogy a trópusi erdők, amelyeket az üvegházhatást okozó gázok nagy forrásának tartottak, semlegesek lehetnek" - mondta Skole. "Ez megváltoztathatja azt, ahogyan a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátásának jelentőségét tekintjük."
Skole az MSU munkatársával W alter Chomentowskival közösen írta a Nature című tanulmányt "Az éves szénáramok az erdőirtásból és újranövekedésből a brazil Amazonasban"; Richard Houghton, J.L. Jackler és K.T. Lawrence of Woods Hole Kutatóközpont Massachusettsben; és Carlos Nobre Brazíliában. A csoport elemezte a műholdadatokat, amelyek minden évben ábrázolják az erdőirtást, kiszámították a földhasználat változásai, például a mezőgazdasági területek által okozott szén-dioxid-kibocsátást, és megbecsülték a brazíliai erdők és mezőgazdasági területek biomasszáját 1988 és 1998 között.
Az eredmény: Az első évre vonatkozó elemzés nemcsak az erdőirtás és a természetes pusztulás következtében a légkörbe kerülő szénről, hanem arról is, hogy ebből a szénből mennyi kerül újra felhasználásra az esőerdők növekedése során.
A szén – az élet építőköve – finom egyensúlyban szövi át az egész földi életet. A fosszilis tüzelőanyagok és a fa elégetésekor, valamint a növényi és állati anyagok bomlásakor kerül a légkörbe. Ezeket "forrásoknak" nevezik.
A légköri szén is újra belép az életciklusba, ahogy a fák szén-dioxidot szívnak fel növekedésükhöz, és ahogy az óceánok elnyelik. Az újraabszorpció helyeit „nyelőknek” nevezik.
Végül a tudósok elmélete szerint a forrásnak és a nyelőnek egyenlőnek kell lennie. Az egyensúlyhiány, mint például a túl sok szén-dioxid levegőbe kerülése globális felmelegedést eredményez. Úgy tűnik továbbá, hogy a széngázban gazdag atmoszféra műtrágyaként működhet, és gyorsabban serkenti a növények növekedését.
A gyorsabb erdőnövekedés jelei klasszikus problémát jelentenek, ha látni kell az erdőt a fákért. A növekedési ütem változása túl kicsi ahhoz, hogy egyetlen fán mérjük. „Semmit sem találna, ha féknyereggel bemenne egy fatelepre” – mondta Skole.
A műholdadatok és a számítógépes modellek azonban olyan változásokat jelezhetnek, amelyek egyetlen fán kicsik, de egy egész erdőben jelentősek – és mennyi széngázt nyelnek el.
Az egyik legnehezebb probléma az, hogy a forrás és a nyelő egyensúlya az Amazonasban évről évre ingadozhat, és műholdas megfigyelésre van szükség ahhoz, hogy ezeket az eltéréseket nagy területeken, például az Amazonason, nagyon nagy pontossággal rögzítsük, Skole azt mondta.
A tanulmányt a NASA Földtudományi Hivatalának Landsat Programja, a Terrestrial Ecology Program és a Land Cover and Land Use Change Program finanszírozta.
Az Alapvető Tudományos és Távérzékelési Kezdeményezés a Michigani Állami Egyetem Földrajzi Tanszékének globális változással kapcsolatos kutatási programja. A cél egy interdiszciplináris megközelítés kialakítása a globális változások megértéséhez regionális és globális szinten egyaránt, a fizikai és társadalomtudományok integrálása révén.
