A NASA által finanszírozott tanulmány, amely a helyi éghajlati változások és a kétéltűek specifikus fogyatkozásának kezdete közötti összefüggések feltárására irányult, amelyek a világ három területén az elmúlt évtizedekben következtek be, nem mutatott ki szignifikáns összefüggést a kettő között.
A Coloradói Egyetem Boulderben azonban Cynthia Carey professzora, aki a National Oceanic and Atmospheric Administration klimatológusával, Michael Alexanderrel együtt végezte a tanulmányt, azt mondta, továbbra is keresni fogják az éghajlatváltozás és a kétéltűek halálozása közötti összefüggéseket. Carey, a CU környezeti, populációs és organizmusbiológiai tanszékének professzora szerint lehetséges, hogy a közelmúltban sok kétéltű halálának közvetlen okát, a betegségeket közvetetten befolyásolhatják az éghajlati és környezeti tényezők.
A tanulmány eredményeit az American Association for the Advancement of Science Meetingen mutatták be február 17. és február 22. között Washingtonban, D. C.
A tanulmányhoz három földrajzi területet választottak ki – Queensland, Ausztrália, Costa Rica/Panama és a Colorado-hegység – olyan helyeket, ahol jól dokumentálták a betegségek miatti jelentős kétéltű-pusztulások évszámait és helyszíneit. Megvizsgálták az egyes területek éghajlati adatkészleteit a hajókról, műholdakról és meteorológiai állomásokról gyűjtött meteorológiai információk alapján, hogy szokatlan hőmérsékleti vagy nedvességmintákat keressenek, amelyek egybeesnek az 1970-es és 1990-es évek közötti ismert kétéltű-pusztulásokkal.
Az összefüggés hiánya a szokatlan időjárás és a kétéltűek pusztulása között a három régióban arra a következtetésre jutott, hogy a hőmérséklet és a nedvesség hatása a kétéltűek betegségeinek, köztük a gombás fertőzésnek a kitörésére nem volt nyilvánvaló. 1998-ban a Batrachochytrium dendrobatidis gombát a kétéltűek globális halálozásának fő okaként azonosították.
"Semmit nem tudunk arról, hogy milyen környezeti tényezők dönthetik el a kórokozók és a kétéltűek immunvédelme közötti egyensúlyt" - mondta. Úgy tűnik, hogy a gomba megbetegíti a kétéltűeket azáltal, hogy megfertőzi bőrüket, amelyet az állatok légzésre, ion- és vízszállításra, valamint a vízben terjedő kórokozók elleni védekezésre használnak. A kutatók azonban még nem ismerik eléggé a gombák és a kétéltűek immunrendszerének kölcsönhatásait ahhoz, hogy megértsék, hogyan pusztítja el a gomba a lényeket, mondta Carey.
A chytrid gombacsoport, amelyhez a B. dendrobatitis tartozik, egy parazita, amely elsősorban algákkal, magasabb rendű növényekkel és kis gerinctelenekkel táplálkozik. A még megválaszolatlan kulcskérdések az, hogy mikor kezdte megfertőzni a kétéltűeket, hogy az elmúlt évtizedekben elterjedt-e a világon, és hogy virulenciája ingadozik-e, ami ennek megfelelően halálos kimenetelű kétéltűfajokat okoz. Carey volt az egyik első amerikai kutató, aki a kétéltűek elhullását betegségekhez kötötte.
"Egyértelmű, hogy ez a gomba a kórokozó, amely Ausztráliában, Costa Ricában, Panamában és az Egyesült Államok nyugati részén él kétéltűeket" - mondta Carey. "Nagyon gyorsan megfertőzi és elpusztítja a populációkat, és nagyon rövid időn belül eltávolítja az összes szaporodó imágót."
Coloradoban a veszélyeztetett boreális varangyok három legnagyobb populációja közül kettő már fertőzött a gombával – mondta Carey. Az állam legnagyobb boreális varangypopulációi a Rocky Mountain Nemzeti Parkban, a Collegiate Peaksben a központi Colorado-hegységben és Clear Creek megyében a keleti lejtőn találhatók.
A boreális varangy és leopárdbéka tömeges pusztulását a Colorado-hegységben, amely 1973-ban kezdődött és körülbelül 1982-ig tartott, valószínűleg gombás fertőzések okozták. A néhány megmaradt coloradói boreális varangypopuláció jelentős mortalitása 1997-ben kezdődött, és szinte biztosan a gombához kötődik, mondta Carey.
"Régebben azt láttuk, hogy az izolált boreális varangypopulációk teljes kihalása két év alatt megy végbe, de úgy tűnik, hogy az elmúlt években nem tizedelték meg olyan gyorsan" - mondta. "Elképzelhető, hogy a fertőzéssel szembeni veleszületett rezisztencia lehetővé tette, hogy ez a néhány populáció túlélje a gomba első támadását az 1970-es években, amely az akkori populációk 80-90 százalékát megtizedelte. Az is lehet, hogy a gomba ezúttal nem olyan virulens."
Carey hangsúlyozta, hogy a kétéltűek világméretű fogyása sokrétű probléma. "Rengeteg erdőirtás, tavak és tavak lecsapolása, peszticidek használata és ragadozók betelepítése történt a kétéltűek pusztulásával járó területeken. A csökkenés egyik furcsasága azonban az, hogy sok kétéltű pusztul el viszonylag háborítatlan területeken, ahol az ember alkotta a környezet romlása nem nyilvánvaló."
A kutatók azt remélik, hogy meg tudják határozni, hogy ugyanaz a chytrid gomba járja-e a világot, hogy bizonyos helyi környezeti tényezők okozzák-e a gomba helyi populációinak virulenssé válását, és hogy az adott éghajlati viszonyok milyen hatással lehetnek a kétéltűek ilyen fertőzésekre való fogékonyságára., mondta.
"Gyorsan tovább kell lépnünk ezen a problémán" - mondta Carey. "Nincs sok idő hátra a probléma azonosítására és megoldására, mielőtt a Föld elveszíti a legtöbb kétéltűjét."
