FORT COLLINS (200. március 10.) – A Science folyóiratban ma megjelent jelentés az első szisztematikus áttekintést nyújt arról, hogy a biológiai sokféleséget valószínűleg az ember okozta globális változások – valamint a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás – számos tényezője befolyásolja. nem feltétlenül ezek a fő tényezők.
A cikkben a kutatók azt vizsgálják, hogy milyen tényezők befolyásolják a biológiai sokféleséget, milyen élőhelyek érzékenyek ezekre a tényezőkre, és mi történhet a biológiai sokféleséggel mától 2100-ig. A cikk 19 szerzője az Egyesült Államokból, Latin-Amerikából, Európából és Ausztráliából, köztük a Colorado State University két oktatója, Diana Wall, a Colorado állam Természeti Erőforrás-ökológiai Laboratóriumának igazgatója és N. LeRoy Poff, a biológia adjunktusa.
A globális felmelegedés és az éghajlatváltozás nem feltétlenül a fő tényező a biológiai sokféleség következő évszázadban várható csökkenésében, mondta Poff. A nitrogénlerakódás és különösen a földhasználat megváltozása és a nem őshonos fajok betelepítése jelentős szerepet játszhat egyes ökoszisztémákban.
"A legtöbb ökológiai rendszer számára a földhasználat változása fontosabb, mint az éghajlatváltozás a következő 50-100 évben" - mondta Poff, az édesvízi ökoszisztémák specialistája. "Ha az éghajlatváltozás holnap megszűnne, a földhasználat változása továbbra is csökkenti a biológiai sokféleséget.
"Meg kell gondolnunk, hogyan csökkenthetjük a földhasználat változását és a biotikus betelepítést, hogy ne súlyosbítsuk azt, ami akkor történik, ha az éghajlatváltozás belekeveredik."
A kutatók öt elsődleges hatást vagy „hajtóerőt” azonosítottak a globális változásokban, amelyek viszont hatással vannak a biológiai sokféleségre: a globális légköri szén-dioxid, az éghajlatváltozás, a biotikus változás (új fajok bejutása egy ökoszisztémába), nitrogénlerakódás és a földhasználat megváltoztatása (például fejlesztés, mezőgazdasági és erdészeti gyakorlatok.) Ezután 10 szárazföldi biológiai közösséget azonosítottak, amelyeket "biomoknak" neveznek, és megpróbálták felmérni, hogy mindegyik mennyire érzékeny egy adott mozgatóra. A biomák közé tartoztak alpesi, sarkvidéki, boreális erdők, sivatagok, gyepek, mediterrán rendszerek, északi mérsékelt övi erdők, szavanna, déli mérsékelt övi erdők és trópusi erdők. A kutatók megvizsgálták az édesvízi ökoszisztémákat, a tavakat és a folyóvizeket, valamint a talajt is.
Poff szerint a biotikus csere sokkal nagyobb veszélyt jelent az édesvízi rendszerekre, különösen a tavakra, mint a szárazföldi biomokra. A vízi fajok jellemzően viszonylag elszigetelt élőhelyeken fejlődtek ki, és egy új faj betelepítése gyakran stresszt okoz a táplálékláncban vagy az őshonos fajok létezésének más aspektusában. Poff szerint az édesvízi ökoszisztémák nagyon érzékenyek a rossz földhasználati gyakorlatokra, mivel a táj mélypontjain felhalmozzák a káros iszapot és a lefolyásból származó felesleges tápanyagokat.
Nem a Föld felszíne volt az egyetlen téma a tanulmányban. Wall, aki a mezőgazdasági ökoszisztémák professzora, valamint a talaj biológiai sokféleségével és a mikroszkopikus gerinctelenekkel foglalkozó szakértője szerint a föld alatti fajokat, a baktériumoktól a férgekig, jelenleg a legsúlyosabban érinti a földhasználat változása.
"Ez azért van, mert a talaj általában felszakadt" - mondta. "Talán száz évbe telt egy hüvelyknyi talaj kialakítása, és akár árkot ásunk, akár kertet művelünk, megzavarjuk ezt az ökoszisztémát, több ezer faj élőhelyét."
A globális változás mozgatórugói közül valószínűleg a szén-dioxid-szintet a legnehezebb felmérni a talaj biológiai sokféleségére gyakorolt közvetlen hatásuk szempontjából, mondta Wall. Ennek ellenére a megnövekedett szén-dioxid-koncentrációnak a növényeken keresztüli közvetett hatásai jelentősek lehetnek – mondta.
A kutatók azt találták, hogy a szárazföldön a mediterrán éghajlat és a füves ökoszisztémák valószínűleg a legnagyobb arányban változnak a biológiai sokféleségben, mivel mind az öt tényező hatással van rájuk. Valószínűleg az északi mérsékelt égövi ökoszisztémákban lesz a legkevésbé a biodiverzitás változása, elsősorban azért, mert már olyan kiterjedt hatással volt rájuk a földhasználat jelentős változása. A legnagyobb területhasználati változás a trópusi erdőkben és Dél-Amerika mérsékelt övi erdőiben, a legkevesebb pedig a sarkvidéki és alpesi élőhelyeken fog bekövetkezni.
Az éghajlatváltozás a magas szélességi köröket érinti leginkább. Ez okozza a legkevesebb változást a trópusokon, és közbenső hatásai lesznek más biomokban. A nitrogénlerakódás a legnagyobb a mérsékelt égövi északi városok közelében, a legkevésbé pedig a sarkvidéki és a déli mérsékelt égövi erdőkben.
Összességében úgy tűnik, hogy a földhasználat változása a domináns hajtóerő, bár egyes biomokban a földhasználat és az éghajlatváltozás viszonylag csekély hatással van. Az édesvízi rendszerekben a területhasználat változása a folyókra, míg a biotikus csere a tavakra van hatással. Poff szerint azonban ezek az ismeretek azt sugallják, hogy a biológiai sokféleséget a lehető legnagyobb mértékben meg kell őrizni.
"Ebből a reményteli üzenet az, hogy ha törődünk a biológiai sokféleséggel, megvizsgálhatjuk a földhasználatot, segíthetünk az éghajlatváltozás mérséklésében és a fajok megmentésében" - mondta.
