Kapcsolatfelvétel: John Gittleman - (804) 982-5740; [email protected]
Fariss Samarrai - (804) 924-3778; [email protected]
Egy új tanulmány szerint világszerte több ezer veszélyeztetett madár- és emlősfaj pusztulhat ki a kihalások nem véletlenszerű természete miatt. Az eredményekről a Science folyóirat április 14-i számában számolunk be.
"Eredményeink azt sugallják, hogy a kihalási események a biológiai sokféleség további csökkenéséhez vezetnek, esetleg több ezer további állatfaj kipusztulásához vagy fenyegetéséhez, beleértve a nagy, karizmatikusakat, például az orrszarvúkat és a csimpánzokat" - mondja John L. Gittleman, a Virginiai Egyetem biológia docense, a tanulmány egyik szerzője.
"Számos jellemzőt azonosítottunk, amelyek miatt bizonyos fajok nagyobb kihalási kockázatnak vannak kitéve, és megállapítottuk, hogy a kihalások nem véletlenszerűen következnek be. Azok a fajok, amelyek biológiailag hajlamosak bizonyos kockázati tényezőkre, sokkal nagyobb valószínűséggel pusztulnak ki mint azt a véletlenszerű kihalás modelljei sugallják. A biológiai sokféleség ebből eredő potenciális csökkenése óriási."
Gittleman szerint azok a biológiai jellemzők, amelyek miatt az emlősfajok nagyobb valószínűséggel kipusztulnak, többek között a magas trofikus szinten, az alacsony populációsűrűség, a hosszú vemhesség és különösen a kis földrajzi kiterjedés.
"Amikor megvizsgáltunk 1000 szimulált filogenezist [evolúciós fákat, amelyek a fajok közötti ősi kapcsolatok elágazási sorrendjét képviselik], azt találtuk, hogy annak az esélye, hogy nagyszámú faj kihal, valós értelemben sokkal nagyobb, mint a véletlenszerű kihalás szimulált modelljeiben. Úgy gondoljuk, hogy sok faj kihalása valós, és a klaszterhatás miatt nagyon gyorsan a biológiai sokféleség és a genetikai történelem további csökkenéséhez vezethet" - mondja Gittleman.
Azok a fajok mennek meg a legnagyobb valószínűséggel a kihalástól, amelyeknek sok közeli rokonuk van, mondja Gittleman, de olyan fajok, amelyek egyedülálló leszármazási vonalból és kevés rokonból származnak, mint például az óriáspanda, komoly veszélynek vannak kitéve. Ha egyszer elveszik, az evolúciós történelem is jelentős veszteséggel járna.
"Nem lehet egyszerűen véletlenszerűen kiszedni a fajokat az élet fájáról egy számítógépes modellben, és reális leírást készíteni a természetben zajló eseményekről" - mondja Gittleman. "Sok tényező befolyásolja bármely adott faj kihalási kockázatának valószínűségét, és ezek a tényezők nem véletlenszerűek. Eredményeink azt sugallják, hogy komolyan kell vennünk a biológiai sokféleség csökkenésének veszélyét, amely valószínűleg a valóságban is előfordul, mivel a kihalási kockázat nem véletlenszerű."
Gittleman rámutat, hogy az egyes fajokat kihalásra hajlamosító sajátos biológiai jellemzők mellett számos környezeti tényező is felgyorsíthatja a kockázatot.
"Sok faj kerül veszélybe az emberi tevékenység, például az élőhelyek mezőgazdasági vagy fejlesztési célú pusztítása, valamint a fajok halászat és vadászat révén történő kiaknázása miatt. Sok fajt az egzotikus fajok és betegségek behurcolása is veszélyeztet. A valóság az, hogy a kihalások nem véletlenszerű események."
A tanulmány további szerzői Andy Purvis és Paul-Michael Agapow, az Egyesült Királyság Imperial College Biológiai Tanszékéről; és Georgina M. Mace, Zoológiai Intézet, a Londoni Állattani Társaság.
