Az Egyesült Államokban él a legtöbb barlanglakó faj világszerte, és 95%-a veszélyben van. A Conservation Biology áprilisi számában bemutatott új kutatás szerint azonban a barlangi fajok védelmének viszonylag egyszerűnek kell lennie, mivel ezek az Egyesült Államok kontinentális részének kevesebb mint 2%-ában koncentrálódnak.
Az Egyesült Államok kontinentális részének barlangjaiban élő közel 1000 fajt David Culver, a Washington DC-i Amerikai Egyetem Biológiai Tanszékének munkatársa és munkatársai térképezték fel. A barlangi fajok többségét a rákfélék, rovarok és pókfélék alkotják, és a legtöbb szem nélküli, pigmentált és finom megjelenésű.Ezek a jellemzők arra késztették az embereket a 17. században, hogy a kelet-európai barlangokból kimosott fehér szalamandra sárkánylárvák.
Az Egyesült Államok kontinentális részének több ezer barlangja a mészkővel borított 20%-ban összpontosul. Culver és munkatársai azt találták, hogy a barlangi fajok még tovább koncentrálódnak: több mint 60%-uk csak egyetlen megye barlangjaiban található, vagy akár egyetlen barlangban is. A sokféleség gócpontjai közé tartozik Északkelet-Alabama a szárazföldi barlangi fajok és a texasi Edwards-fennsík a vízi barlangi fajok számára.
Míg az a tény, hogy a barlangi fajok hotspotokban koncentrálódnak, megkönnyíti megmentésüket, a barlangok védelme nem elegendő. A barlangok feletti földet is meg kell védenünk, mondják Culver és kollégái.
Szinte minden barlangi faj érzékeny a növényzet és a fedőfelület vízelvezető medencéinek megzavarására. Például a barlangok körüli erdőirtás csökkentheti a denevér- és patkánypopulációkat, így csökken a trágya mennyisége, amelytől sok barlangi faj függ.A trágyalakók a becslések szerint az Egyesült Államokban csak barlangokban élő fajok 40%-át teszik ki.
Ezenkívül a víz által szállított szennyeződések hónapokig is megmaradhatnak a barlangi ökoszisztémákban. Nyugat-Virginia mezőgazdasági területein a barlangok patakjaiban megemelkedett a nitrát- és növényvédőszer-szint. A felszín alatti vízszennyezés egyéb forrásai közé tartozik a véletlen kiömlés, a benzintartály szivárgása és a víznyelőkbe való illegális lerakás.
A Culver társszerzői: Lawrence Master of The Nature Conservancy Bostonban, Massachusettsben; Mary Christman, a Washington DC-i Amerikai Egyetem Matematikai és Statisztikai Tanszékének munkatársa; és Horton Hobbs, a Wittenberg Egyetem Biológiai Tanszékének munkatársa, Springfield, Ohio.
A KAPCSOLÓDÓ INFORMÁCIÓKAT TARTALMAZÓ WEBOLDALOK A következőket tartalmazzák:
Biospeleology
Karst Waters Institutehttp://www.karstwaters.org/karstsources.htm
