Philadelphia, Pa. – Az utolsó dolog, amire a legtöbb ember vágyik, az élelmiszerrel bevont edények, de egy penn állambeli régész szerint a ráégett, kérges étel kulcsfontosságú lehet az irokézek eredetének meghatározásában.
„1000 évvel ezelőtt New York központjában az emberek rendkívül mozgékony vadászcsoportok voltak, akik szezonálisan mozogtak, és kerek formájú wigwamokban éltek” – mondja Janet Schulenberg, Ph. D. antropológia jelölt. „Körülbelül 1000 évvel ezelőtt az emberek ülőbbé váltak, akár 25 évig is ugyanazon a helyen tartózkodtak, kukoricát tenyésztettek, vadásztak és gyűjtögettek."
A többlakásos ház, amely az irokézség klasszikus azonosítója, ekkor került használatba."Tudjuk, hogy a mobilról az ülőre váltás megtörtént, de nem tudjuk, hogy 200 év alatt történt-e, vagy több mint két év” – mondja Schulenberg.
"Az irokézeket 1680 óta tanulmányozzák, de nem tudjuk, miért változtattak otthoni stíluson, vagy miért fogadtak el kukoricát" - mondta ma (április 7-én) az Amerikai Régészeti Társaság éves találkozóján Philadelphiában..
Az elmúlt 500 évben általánosan elfogadott modell szerint a Point-félsziget kultúrájának nevezett területen a vadászok és gyűjtögetők egyszerűen az irokézekké váltak. A helyi fejlődés akkor következhetett be, amikor átvették a kukoricatermesztést, és szükségképpen ülőnek kellett lenniük a növények gondozásához. Vagy ülőbbé válhattak volna, és átvették volna a kukoricatermesztést.
A harmadik lehetőség az, hogy az irokézek egy külön csoport, akik máshonnan jöttek.
"A kukorica nem New Yorkban őshonos, így az irokézek eredetének kulcsa a kukorica örökbefogadása idején rejlik" - mondja Schulenberg. "A kukorica előtt vagy utána ülők voltak az emberek?"
A Penn State kutatója körülbelül 1000 évvel ezelőtti edényeken teszteli az élelmiszer-maradványokat, hogy megállapítsa, van-e jelen kukorica. Mivel a kukorica nem őshonos északkeleten, és jobban hasonlít a trópusi fűfélékhez és a cukornádhoz, mint más helyi ehető növényekhez, a maradékban lévő stabil szénizotópok összehasonlítása megmutathatja, hogy volt-e jelen kukorica.
Annak tesztelésére, hogy a kukoricát azonosítani lehet-e az ősi kerámiákon, először Pennsylvaniából származó edényszilánkokat elemzett. Három edényszilánk az i.sz. 200-ból származott, jóval azelőtt, hogy a kukorica elérhető lett volna a régióban, hat pedig olyan csoportoktól, amelyekről ismert volt, hogy kukoricát használnak.
"A módszer bevált, és helyesen nem mutatott kukoricát a korai cserepeken, és kukoricát a történelmi cserepeken" - mondja Schulenberg. ?
Az irokéz kérdés megválaszolásához azonban a kutatónak olyan edényeket kellett találnia, amelyek maradékot tartalmaztak."A legtöbb edényszilánk múzeumban van, és alaposan kimosták, amikor bekerültek a gyűjteménybe" - mondja Schulenberg. "A mosott kerámia tartalmazhat maradékot, de jelenleg csak romboló módszerekkel lehet kinyerni ezt a maradékot."
Szerencsére Schulenberg talált egy magángyűjtőt, aki közel 60 éven át ugyanarról a helyről gyűjtött kerámiát, és soha nem tisztította meg a kerámiát, és soha nem tette műanyag zacskóba, ami lebontja a szerves anyagokat.
"Az edényszilánkok látványosan piszkosak" - jegyzi meg.
A kerámia eredményei azt mutatják, hogy bár az ott talált kerámiatípusok szerint a helyet szezonálisan a Point-félsziget és a korai irokézek is elfogl alták, kukorica nem volt látható a kerámiákon.
"Lehet, hogy a kukorica nincs jelen az irokéz kerámián, mert csak szezonálisan fogl alták el a helyet" - mondja Schulenberg, aki Weiss antropológiából végzett. "De ez arra utal, hogy a kukorica nem járult hozzá jelentősen a korai irokéz élethez."
Schulenberg eredményei még nem meggyőzőek, de megjegyzi, hogy a stabil szénizotópos vizsgálatok működnek, és ezeket inkább a kukorica bevezetésének meghatározására kellene használni.
