A Boston College tudósának „szilícium-dioxid-hipotézise” a légköri CO2 jégkorszakok alatti csökkenésével foglalkozik, és a légköri CO2 növekedésének manapság lassításának következményeit tárgyalja
CHESTNUT HILL, MA (6-19-00) – Az óceánban lévő szilícium-dioxid növekvő mennyisége nagy mennyiségű szén-dioxidot távolíthat el a légkörből, lelassíthatja annak általános felhalmozódását és késlelteti a globális felmelegedés kezdetét. Kevin G. Harrison, a Boston College geológusa szerint a Paleoceanography 2000. júniusi számában az óceán szilícium-dioxid szintjének emelkedése magyarázatot adhat arra is, hogy a légkör szén-dioxid szintje miért csökkent 30 százalékkal a jégkorszak alatt, ami jelentős változás évtizedek óta zavarba ejti a tudósokat..
Harrison szerint az emberi tevékenység megkétszerezte ma az óceánokba szállított por mennyiségét. A tudósok mindeddig nem tudtak olyan elegáns mechanizmust javasolni, amely összekapcsolná a por növekedését a légköri szén-dioxid mennyiségének csökkenésével. A paleoceanográfiában Harrison éppen egy ilyen mechanizmust javasol: a szilícium-dioxid hipotézist.
Ez a hipotézis azt sugallja, hogy az óceán szilícium-dioxid-ellátásának megváltoztatása megváltoztathatja a pCO2-szintet. A porban jelenlévő szilícium-dioxid egy része feloldódik, és elérhetővé válik biológiai felvételre. A jégkorszakban a megnövekedett szilícium-dioxid szint megváltoztatta a fajösszetételt, megváltoztatva a planktonfajok eloszlását. A kovaalg-populációk nőttek, és a coccolith populációk csökkentek. Ez az eltolódás növelte az óceán azon képességét, hogy eltávolítsa a szén-dioxidot a légkörből: a coccolitok populációjának csökkenése csökkentette a kalcit áramlását az üledékekbe, ami viszont csökkentette a pCO2 szintet.
A Harrison-modell becslése szerint a porosság hétszeres növekedése 280 ppm-ről 200 ppm-re csökkentette volna a szén-dioxid-szintet – ez elegendő a megfigyelt glaciális-interglaciális pCO2 átmenet magyarázatához.
Az üledékes rekordban található szerves biomarkerek alátámasztják Harrison hipotézisét.
Harrison megjegyzi, hogy a porszint jelenlegi emelkedése azt sugallja, hogy ma is ugyanaz a kovaföld alapú mechanizmus működhet, amely jelentős mennyiségű szén-dioxidot távolít el a légkörből, és lassítja a globális felmelegedés ütemét.
E cikk teljes szövegét, melynek címe "A megnövekedett tengeri szilícium-dioxid-bevitel szerepe a paleo-pCO 2 szinteken", lásd a Paleoceanography 2000. júniusi számában (15. évf., 3. szám, 292. o.) 298).
