Azoknak a tudósoknak, akik globális éghajlatunk állapotát szeretnék nyomon követni, nem biztos, hogy messzebbre kell nézniük, mint a Föld legnagyobb szigetét körülvevő tengerparti jég.
A NASA grönlandi jégtakaró tanulmánya felfedi, hogy az gyorsan vékonyodik. A Science július 21-i számában megjelent cikkben Bill Krabill, a NASA Goddard Űrrepülési Központ Wallops Flight Facility projektjének tudósa (Wallops Island, VA) arról számol be, hogy Grönland körüli fagyott terület egyes helyeken ütemesen vékonyodik. több mint három láb évente. Minden változtatás fontos, mert egy kisebb jégtakaró magasabb tengerszintet eredményezhet.
"Egy óvatos becslés adataink alapján évente körülbelül 51 köbkilométernyi nettó jégveszteséget jelez a teljes jégtakaróból, ami elegendő a globális tengerszint évi 0,005 hüvelykes, azaz körülbelül hét százalékos emeléséhez. a megfigyelt emelkedésből” – mondta Krabill.
"A tengerszint ilyen mértékű emelkedése nem fenyegeti a part menti régiókat, de ezek az eredmények bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a jégtakaró szélei változási folyamatban vannak" - mondta Krabill. "Az elvékonyodás nem magyarázható önmagában a fokozott olvadással. Úgy tűnik, hogy a jég gyorsabban áramlik a tengerbe a gleccsereken keresztül."
Grönland területe 840 000 négyzetmérföld, és a sziget 85 százalékát jég borítja, amelynek egy része akár két mérföld vastag is. Mivel déli csúcsa a mérsékelt övi szélességi körökbe nyúlik ki, a jégtakaró ezen részének megfigyelése lehet az egyik legjobb módja az éghajlat változásainak mérésére, legalábbis az északi féltekén.
A jégtérképezést a NASA fejezte be, amely közel hét éve vizsgálja a grönlandi jégtakarót. 1993-ban és 1994-ben a NASA kutatói lézeres magasságmérővel és precíziós globális helymeghatározó műholdvevőkkel mérték fel a jégtakarót. Ugyanezeket a területeket 1998-ban és 1999-ben ismét megvizsgálták.
Most először sikerült a Grönlandot borító teljes jégtakaró egyes részeit kellő pontossággal feltérképezni ahhoz, hogy észlelni lehessen a jelentős magasságváltozásokat.
Krabill megjegyezte, hogy míg Grönland egyes belső területein enyhe jégvastagodás tapasztalható, a part menti területek többsége jelentős elvékonyodást mutat. "A jégszegélyek miért ritkulnak olyan gyorsan, további vizsgálatokat igényel" - mondja Krabill. "Ez arra utalhat, hogy a jégtakarók part menti szegélyei gyorsabban képesek reagálni, mint gondoltuk a külső változásokra, például a melegedő éghajlatra."
"Először látunk bizonyítékot arra, hogy a Föld két nagy jégteste közül az egyik (a másik az antarktiszi jégtakaró) szerény mértékben hozzájárul a megfigyelt tengerszint-emelkedéshez." mondta dr. Ghassem Asrar, a NASA Földtudományi Hivatalának társadminisztrátora. "A NASA ICESat űrszondája, amelyet 2001-ben indítanak fel, lehetővé teszi számunkra, hogy rutinszerűen végezzünk hasonló méréseket, és szemmel tartsuk az Antarktiszt és Grönlandot egyaránt."
A Földtudományi Hivatal, a NASA központja, Washington, DC támogatja a grönlandi jégtérképezési projektet. A NASA Földtudományi Hivatala a hosszú távú éghajlati trendeket tanulmányozza, hogy megtudja, hogyan hatnak az ember által előidézett és természetes változások globális környezetünkre.
További információ a grönlandi térképezési projektről, beleértve a tudomány mögött meghúzódó technológiát, a következő címen érhető el:
aol.wff.nasa.gov/aoltm.html
A történetet alátámasztó képek a következő címen érhetők el:
További információ a Földtudományi Hivatalról a következő címen található:
