A kétéltűek fogyatkozásának problémája már évek óta leköti a nemzeti figyelmet, és minden egyes újabb jelentéssel fokozódott az eltűnő populációkról vagy deformitásokról. A BioScience folyóirat augusztus 11-i számában megjelent cikk szerint azonban a hüllők világszerte még nagyobb bajban vannak, mint ismertebb unokatestvéreik.
Ezt a két gerinces osztályt összefoglalóan herpetofaunának nevezik, de az általános érdeklődés középpontjában szinte kizárólag a kétéltűek állnak. Most azonban a tudósok abban reménykednek, hogy a nagyközönség felismeri azt, amit régóta tudnak: hogy a hüllőkre szerte a világon ugyanazok az erők hatnak, mint a kétéltűekre, de még nagyobb hatással.
A cikk vezető szerzője, Dr. Whit Gibbons herpetológus és a Georgiai Egyetem ökológia professzora azt mondta: "Bár a kétéltűek fogyatkozási problémája komoly veszélyt jelent, a hüllőket a jelek szerint még nagyobb a kihalás veszélye. világszerte." Azt mondta, hogy bár a kétéltűeken és hüllőkön végzett vizsgálatok nem voltak olyan szigorúak, mint azt a tudósok szeretnék, a meglévő dokumentáció egy közelgő válsághelyzetre utal.
A probléma sokrétű. Az élőhelyek elvesztése és leromlása lehet a hüllők elvesztésének legnagyobb egyedi tényezője. Ugyanis még akkor is, ha egy élőhely egy része védett, például egy vizes élőhely, a félig vízi hüllők számára szükséges környező szárazföldi élőhely gyakran nem az. A természetvédelmi biológusok az ökológia alaptételének tartják, hogy az érintetlen élőhely szükséges a fajok fennmaradásához és jólétéhez. De az élőhelyek pusztulása csak a probléma kezdete.
Az új területekre behurcolt invazív fajok valódi veszélyt jelenthetnek a hüllőkre. Ilyen például a galápagosi teknős, amely mára kih alt, nagyrészt a behurcolt patkányok miatt, amelyek elpusztítják a teknősbéka tojásait. Egyéb problémák közé tartozik a környezetszennyezés, a betegségek, sőt az emberek egyszerű jelenléte is a törékeny lakosság körében. Az autók állatokat ölnek; a ragadozókat az emberi élelmiszer-hulladék vonzza; macskák és kutyák vadásznak, az emberek pedig eltávolítanak érdekes állatokat, vagy helytelenül bánnak velük.
A hüllők kereskedelmi felhasználását is a visszaesés okaként említik. A hüllők begyűjtése háziállatoknak, élelmiszereknek és népi gyógyászatban való felhasználásra túlgyűjtést eredményezhet. Ez a fajta használat jobban érinti a hüllőket, mint a kétéltűeket. Gibbons szerint az emberi felhasználás nem általánosan rossz, de az ilyen felhasználásnak "fenntarthatónak" kell lennie, vagyis a populációnak, amelyből az egyedeket betakarítják, képesnek kell lennie legalább ugyanarra a populációszintre. Ez különösen nehéz a hosszú életű fajok esetében, amelyeknek évekbe telhet, mire elérik az érettséget. A BioScience cikke szerint a globális éghajlati változások a hüllők számára is problémákat okozhatnak, és néhány populációcsökkenést is megfigyeltek, amelynek oka nem azonosítható.
Sok hanyatlónak hitt populációt egyszerűen nem figyeltek hosszú ideig, ami megnehezíti a probléma értékelését. Ezen túlmenően sok hüllő titkos természete és nagy elterjedési területei lehetővé tehetik a populáció előzetes bejelentés nélküli csökkenését. Gibbons úgy véli, hogy a természetvédelmi kezdeményezések legjobb módja az, ha "a legrosszabbat feltételezi" minden herpetofaunára vonatkozóan, miközben több adatot gyűjt össze.
"Gibbons szerint a hüllők eltűnése a természetből valódi, és aggodalomra ad okot. "A jelenlegi bizonyítékok arra utalnak, hogy ezek a csökkenések világméretű válságot jelentenek."
