Az észak-wisconsini Trout Lake 100 méteres mélysége felett lebegve egy technológiával felszerelt bója segít a tudósoknak nyomon követni a jelentős ökológiai változások létfontosságú jeleit.
A Trout Lake Research Station, az egyetem tókutatóinak északi előőrse, idén nyáron az egyedülálló távérzékelő bójával egészítette ki vízkutatási eszköztárát. A 85 000 dolláros megfigyelő bója folyamatos adatfolyamot bocsát ki a vízről és a légkörről, ami táplálja az állomás hosszú távú kutatási erőfeszítéseit.
A bóján található kifinomult eszközök közé tartozik a "függőleges profilozó", egy olyan egység, amely képes a Trout Lake legmélyebb pontját – 107 láb – megvizsgálni, és mindenféle vízminőségi mérést végezni az út során. A profilozó egy kábelhez van rögzítve, és úgy szabályozza a felhajtóképességét, mint egy tengeralattjáró.
A bója alulról méri a víz hőmérsékletét, tisztaságát, ásványianyag-tartalmát, oldott gázait, pH-ját és klorofillszintjét. Felülről követi a szelet, a légnyomást, a relatív páratartalmat, a fényt és a levegő hőmérsékletét.
Összességében az információ a nyersanyag az állomás hosszú távú ökológiai kutatási projektjéhez, amely segít nyomon követni a globális felmelegedést, a szennyezést vagy a tájváltozásokat, amelyek megjelenése hosszú évekbe telik.
A Trout Lake, hat másik Northwoods-tó és négy Madison-területi tó a National Science Foundation LTER programjának része, amely 24 terepállomást foglal magában Észak-Amerika szerte. A tájak mindent tartalmaznak, a sarkvidéki tundrától a száraz sivatagig.
Paul Hanson, az UW-Madison limnológiai laboratóriumának tudósa bemutatta a technológiát kollégáinak az LTER tudósaiból álló augusztusi értekezleten. Azt mondja, hogy a technológiának áldást kell adnia a program céljainak, azaz a finom ökológiai változások nyomon követésére.
A vízminőséggel kapcsolatos alapinformációk gyűjtése a Trout Lake egyik alaptevékenysége, és ez a távérzékelő bója anélkül teszi ezt meg, hogy bárki beázná a lábát. A bója kis számítógéppel és internetkapcsolattal van felszerelve, amely minden információt valós időben továbbít egy weboldalra.
"Az általunk használt kommunikációs rendszert szórt spektrumú rádiónak hívják, egy nemrég feloldott katonai technológia" - mondja Hanson. "Alapvetően kódolhatatlan, mert a jel különböző frekvenciákon ugrik."
A bójának három lapos lába van, amelyek az összes berendezést működtető napelemeket tartalmazzák. Az állomás egy helyen van kikötve a tóban, és élénk narancssárga bóják veszik körül.
"Végső célunk az, hogy az internetet közvetlenül a terepre vigyük, és ne csak információkat gyűjtsünk, hanem internetkapcsolaton keresztül vezéreljük az eszközt" - mondja Hanson.
Apprise Technologies, Duluth, Minn., megépítette az elsősorban a nagy tározókban és a Nagy-tavakban használt szabványos bójarendszert. Hanson szerint a kutatók még mindig bizonytalanok abban, hogy megtartsák-e a bóját a hosszú északi erdők télén. Az adatok értékesek lennének, mondja, de a garancia nem terjed ki a jégkárokra.
