A NASA kutatói új betekintést nyernek a sarkvidéki tengeri jég rejtelmeibe, köszönhetően a kanadai Radarsat műhold egyedülálló képességeinek. Az Északi-sarkvidék a legkisebb a világ négy óceánja közül, de nagy szerepet játszhat abban, hogy segítse a tudósokat a Föld éghajlatváltozásainak nyomon követésében.
A Radarsat speciális érzékelőinek segítségével éjszakai felvételek készítésére és a felhők között való betekintésre a NASA kutatói most már láthatják az Északi-sark teljes jégtakaróját. Ez lehetővé teszi a műszakok és változások példátlan részletességgel történő nyomon követését egy teljes tél során. A radar által generált, nagy felbontású képek akár 100-szor jobbak, mint a korábbi műholdak által készített képek.
Ezen új információk felhasználásával a NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) tudósai, Pasadena, Kalifornia, először készíthetnek átfogó térképeket a sarkvidéki tengeri jég vastagságáról. "Mielőtt csak a jégtakaró kiterjedését tudtuk volna" - mondta Dr. Ronald Kwok, a JPL vezető kutatója a nagy felbontású radarképekből származó tengeri jégvastagság nevű projektben. "Azt is tudtuk, hogy a tengeri jég kiterjedése csökkent az elmúlt 20 évben, de nagyon keveset tudtunk a jég vastagságáról."
"Mivel a tengeri jég nagyon vékony, körülbelül 3 méter vagy kevesebb" - magyarázta Kwok, "nagyon érzékeny az éghajlatváltozásra."
Eddig a sarki tengeri jégvastagság megfigyelései bizonyos területekre vonatkoztak, de nem a teljes sarkvidékre vonatkozóan.
Az új radartérképezési technika azt is lehetővé tette a tudósok számára, hogy alaposan meglássák, hogyan növekszik és húzódik meg a tengeri jégtakaró az idő múlásával. „Ezzel az új adatkészlettel megvan az első becslésünk arról, hogy mennyi jég keletkezett és hol keletkezett a tél folyamán. Még soha nem tudtuk ezt megtenni" - mondta Kwok. "A Jeges-tengert ábrázoló radartérképeinken keresztül valóban láthatjuk a jég szétszakadását és vékony jégnövekedést az új nyílásokon."
A RADARSAT háromnaponta ad a kutatóknak egy darabot az átfogó rejtvényből azáltal, hogy teljes képet alkot az Északi-sarkról. A NASA tudósai ezután összerakták ezeket a kirakós darabokat, hogy időzített képet alkothassanak erről a távoli és barátságtalan régióról. Eddig egy évadnyi képet dolgoztak fel.
"Nagy repedéseket láthatunk a jégtakaróban, ahol a legtöbb jég nő" - mondta Kwok. "Ezek a repedések sokkal hosszabbak, mint korábban gondolták, némelyik akár 2000 kilométeres (1200 mérföld) is" - folytatta Kwok. "Ha a jég elvékonyodik a felmelegedés miatt, akkor várhatóan több ilyen hosszú repedést fog látni a Jeges-tenger felett."
A tudósok úgy vélik, hogy ez az egyik legjelentősebb áttörés a jégkutatás elmúlt két évtizedében. "Most abban a helyzetben vagyunk, hogy jobban megértsük a tengeri jégtakarót és a Jeges-tenger szerepét a globális klímaváltozásban" - mondta Kwok.
A radar képes átlátni a felhőkön és bármilyen időjárási rendszeren, nappal vagy éjszaka, és mivel az északi-sarkvidéki régiókat általában felhő borítja, és hosszú, sötét telek vannak, a radar rendkívül hasznosnak bizonyult. Ezeknek az adatoknak az összeállítása az Északi-sarkvidékről készült rendkívül részletes képekké azonban kihívást jelentő feladat.
"Ez valóban jelentős újítás a feldolgozott adatok mennyiségét és az alkalmazott módszerek újszerűségét tekintve" - mondta Verne Kaupp, az Alaska SAR Facility igazgatója, az Alaska Egyetem Fairbanks államában.
A küldetés a JPL, az Alaska SAR Facility és a Kanadai Űrügynökség közös projektje. A NASA által 1995-ben felbocsátott Radarsat műholdat a Kanadai Űrügynökség üzemelteti. A JPL irányítja a nagyfelbontású radarképekből származó tengeri jégvastagság projektet a NASA Earth Science Enterprise (Washington, DC) számára. Az Earth Science Enterprise célja annak tanulmányozása, hogy a természeti és az ember által előidézett változások hogyan hatnak globális környezetünkre.
www.jpl.nasa.gov/pictures/seaice
