Ha úgy gondolja, hogy a szklerokronológia csak egy képzeletbeli orvosi kifejezés az influenza csúnya esetére, gondolja át újra.
Bernd Schoene, az Arizonai Egyetem geotudományi tanszékének tudományos munkatársa és kollégái a Föld környezettörténetének rekonstrukcióján dolgoznak kagyló segítségével. Schoene a „szklerokronológia” nevű fiatal tudományon dolgozik, amely a kéthéjú kagylók növekedési sávjait elemzi. A kéthéjú kagyló egy tengeri állat, amelyet két, egyik oldalon csuklós szelepre osztott héj jellemez. A kagylók, az osztriga, a kagylók, a kagylók és a fésűkagylók mind kéthéjú kagylók.
Egyes kagylók például holdnaponként egy lépéssel vagy sávval nőnek, ami körülbelül 24 óra 50 perc. Ahogy a kagylók nőnek, kalcium- és karbonátionokat használnak a tengervízből, hogy kalcium-karbonát-vázakat képezzenek. A héjak felülete mentén lévő lépések vagy sávok különböző szélességben és színben készülnek.
Az olyan környezeti tényezők, mint a hőmérséklet, a víz sótartalma, amelyben a kagylók nőnek, a tápanyagok elérhetősége és az olyan élettani folyamatok, mint az öregedés, meghatározzák a növekedés szélességét és kémiáját.
A kéthéjú kagylók környezeti feljegyzések, hasonlóan a legtöbb más szervezethez, amelyek rendszeres időközönként vázanyagot adnak hozzá, hogy kialakítsák keretüket, például a fák és a korallok. A kagylók növekedési ütemének mérésével a tudósok nemcsak a kéthéjú kagylók növekedési ütemét, hanem a víz környezeti feltételeit is meghatározhatják, amelyben a kagylók nőttek.
Például, ha a tudósok egy 20 éves kagylót elemeznének, és tudnák, mikor pusztult el, meg tudnák határozni, milyenek voltak a víz hőmérsékleti viszonyok 20 éves élettartama alatt.Sok olyan példány növekedési görbéinek összehasonlításával, amelyek élettartama átfedésben van, a tudósok hosszabb növekedési sorozatokat is képesek létrehozni kereszt-datálás segítségével, amely módszer a dendrokronológiában, a fagyűrűk tanulmányozásában használatos.
A kéthéjú kagylók növekedési gyűrűinek elemzéséből gyűjtött adatok felbecsülhetetlen értékűek lehetnek a Föld jövőbeli időjárási mintáinak előrejelzésében.
"Ha a növekedési sávok értelmezésének más formáiból, például a fagyűrűkből és a korallgyűrűkből származó összes adatkészletet összeállítjuk a kagylógyűrűk mellett, jobb képet kaphatunk a Föld éghajlati történetéről" - mondta Schoene.. "Megjósolhatjuk például, hogy a légkör szén-dioxid-dúsulása hogyan befolyásolja éghajlatunkat a jövőben."
Schoene hangsúlyozta a szklerokronológia fontosságát, mint a környezet egyéb proxy rekordjait, például a fák gyűrűit kiegészítő eszközét, mivel bizonyos korlátai vannak. A kagylógyűrűkutatás egyik hátránya, hogy mivel a kagylók nem élnek sokáig, csak rövid növekedési kronológiákat lehet összeállítani.
Az UA tudósai 1992 óta dolgoznak a Chione nemzetségbe tartozó kagylófajokkal, amely nemzetség legfeljebb 20 évig él, becslése szerint Schoene.
"Ha hosszabb kronológiákkal vagy idősorokkal rendelkeznénk, amelyek több száz évet fednek le, mint a fák esetében, könnyen rekonstruálhatnánk a regionális vagy globális hőmérsékleti lefutásokat hosszabb időre" - mondta.
Jelenleg Schoene egyik fő célja az egyéni éves növekedési növekmény kronológiáinak kombinálása a hosszabb fő kronológiák kialakítása érdekében.
Schoene úgy látja, hogy a szklerokronológia egyik fő előnye más környezeti feljegyzésekből hiányzik.
"A kéthéjú kagylók egyik fő előnye, hogy világszerte előfordulnak a vízi ökoszisztémákban. A korallok többnyire trópusi tengerekben nőnek, a fák pedig csak a szárazföldön. A kagylók azonban lényegében az egész világot beborítják az óceánokból. a trópusokon, a távoli északi és déli pólusig” – mondta.
A tudósok az Arctica islandica, az Északi-tengerből származó kagylók jövőbeni tanulmányozását tervezik. Ez a kéthéjú kagylófaj több mint 250 évig élhet. Ez az élettartam elég hosszú ahhoz, hogy a kéthéjú kagylók mesterkronológiáit felállítsák, amelyek néhány évszázados környezettörténet rekonstruálásához szükségesek, mondta Schoene.
Kapcsolódó linkek
www.geo.arizona.edu/ceam
www.geo.arizona.edu/~bschoene
