COLLEGE STATION, június 15. – A műholdak olyan érzékeny távérzékelőket használnak, amelyek lehetővé teszik a tudósok számára, hogy lássák az antarktiszi jég mozgását. A szekvenciális műholdképek több évtizedes léptékben választ adhatnak a városi terjeszkedéssel kapcsolatos kérdésekre is.
A Texas A&M Egyetem geográfusa, Hongxing Liu optikai, radar- és hőképadatokat elemzi a houstoni földhasználatról. Műholdas technológiával már pontosabb térképeket készített az Antarktisz domborzatáról és partvonalairól. A gleccsermozgások lassú finomságait feltáró műholdas radarinterferometria magában foglalja az ismételt áthaladású műholdképek feldolgozását 24 napos időközönként, míg a távérzékelési technika, amely választ kíván adni a városi terjeszkedésre, összehasonlítja a különböző időpontokban készített műholdképek idősorait. évtizedek során.
"A radarinterferometrián alapuló távérzékelési technológia körülbelül 30 méteres térbeli felbontással képes érzékelni a centiméteres felületi mozgásokat és elmozdulásokat" - mondta Liu, a Geosciences College oktatója. "Ez elég közel van ahhoz, hogy a jég mozgását megmutassa, még az óriási antarktiszi jégtakaró jégtakaróinak jegesen lassú sebességénél is."
A felbontás a műholdképen az egyes pixelek által képviselt területre vonatkozik. A nagy felbontású, kisebb területet és több részletet mutató műholdadatokat számítógépes adatbázisokban tárolják, amelyeket kifinomult szoftverekkel manipulálnak, hogy földrajzi információs rendszert (GIS) alkotó térképeket alkossanak.
"A térinformatikai adatbázisok segítenek a geográfusoknak a térképészet régi tudományát az innovatív távérzékelési technikákkal ötvözni" - mondta Liu. "A hagyományos térképeket digitális műholdképekkel vagy szkennelt légifelvételekkel integrálhatjuk. Az ilyen típusú kvantitatív elemzés lehetővé teszi a tudósok számára, hogy ugyanazon a koordinátarendszeren feltérképezzék és elemezzék a fizikai és társadalmi-gazdasági adatokat."
Liu szerint a műholdakkal történő távérzékelés sokkal olcsóbb, mint más adatgyűjtési technikák.
"Lehet, hogy egy Antarktiszra tett utazás túl sokba kerül, de ha egy műhold a helyére kerül, nagyobb rendszerességgel tud jobb adatokat küldeni nekünk" - mondta. "A globális helymeghatározó rendszer (GPS) adataival kombinált műholdképek gyorsan beépíthetők a földrajzi információs rendszerekbe (GIS), ami rendkívül részletes képeket eredményez.
"Az aktív radarjelek felhasználhatók különböző földi jellemzők azonosítására" - jegyezte meg. "Az ilyen érzékelést viszonylag gyorsan és gazdaságosan hajtják végre, és az adatok minősége jó a régebbi technikákhoz, például a helyszíni földméréshez képest."
Liunak a houstoni földhasználati változásokkal kapcsolatos jelenlegi kutatása jelentős kiigazítást jelent az Ohio Állami Egyetemen végzett posztdoktori munkájához képest. Mielőtt 2000 augusztusában a Texas A&M-hez költözött volna, Liu egy NASA-projekten dolgozott, digitális radarképekkel az Antarktisz partjainál a jégszegélyek helyzetének felderítésére.50 méteres automatizált felbontást használva csapata összehasonlította adatait a korábbi információkkal, hogy meghatározza a jég határának változásait, ami viszont a Föld éghajlatának változásait jelzi.
"Műholdas adatfeldolgozó algoritmusokat fejlesztettünk ki a kontinens domborzatának geometriai torzulásának kijavítására, ami egy radaros ortokép-térképet eredményezett" - mondta Liu. "A radaros ortoképes térképek több részletet és teljesebb lefedettséget biztosítanak, mint a földi felmérések.
"Az optikai érzékelőkkel, például a Landsattal ellentétben a radarműholdak képesek áthatolni a felhőkön, és még borús napokon is éles képet készítenek" - jegyezte meg. "És a 25 méteres felbontás ma már általános, szemben az AVHRR képtérképek egy kilométeres felbontásával. Az ismételt áthaladó radarinterferometriával valóban láthatjuk a jég mozgását."
