2023 Szerző: Sophia Otis | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-21 01:49
Az Amazonas, egy Dél-Amerikán átnyúló hatalmas trópusi erdő, olyan nagy, hogy gyakorlatilag lehetetlen a medencén belül fejlődő tájakat műholdak használata nélkül tanulmányozni. A tudósok több mint 30 éve használták az Amazonasról készült műholdfelvételeket, hogy választ keressenek erről a sokszínű ökoszisztémáról, valamint a talajtakaró változásának mintázatairól és folyamatairól. Ez a technológia folyamatosan fejlődik, és egy új tanulmány azt mutatja, hogy a NASA műholdfelvételei segítségével a tudósok gyorsabban és pontosabban értékelhetik az Amazonas erdőirtását.
A University of Maryland-College Park kutatói, a brazil Nemzeti Űrkutatási Intézet (INPE), Sao Jose dos Campos (Brazília) és a South Dakota State University, Brookings, S. D., összehasonlította a NASA Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer (MODIS) több éves adatait a Terra és Aqua műholdak fedélzetén a nagy felbontású Landsat műhold adataival. Azt találták, hogy a MODIS-képek gyorsan és megbízhatóan észlelik az Amazonas talajborításának változásait.
A MODIS adatokkal ellentétben a nagy térbeli felbontású adatok elemzése kiterjedt tárolási és feldolgozási követelményeket igényel. A trópusi erdős területeken pedig a képminőséget gyakran rontja a felhőzet és a nagy felbontású képek ritka lefedettsége. A MODIS azonban naponta legfeljebb négyszer készít képeket az Amazonasról, és a képpel együtt értékelik az adatok minőségét, egyértelműen megjelölve a felhők, a víz vagy a magas aeroszolok területeit. Ezeket a hatásokat tovább csökkentik az egyes képek kombinációjával létrehozott napi kompozitok.
Bár továbbra is nagy felbontású képekre van szükség az erdőirtás teljes területének becsléséhez vagy a kis tisztások azonosításához, "a tanulmány legizgalmasabb eredménye az, hogy a MODIS néhány napon belül lehetővé teszi a talajborítás regionális elemzését, ami jelentős csökkenést jelent. kevés erőfeszítést igényel a Landsattal most megkövetelt hónapokhoz képest" - mondta Douglas Morton, a Maryland Egyetem tudósa, a College Park és az új tanulmány vezető szerzője.
A trópusi Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Dél-Amerikában az erdőirtás mértéke változatlan maradt, vagy nőtt az elmúlt két évtizedben, ami megváltoztatta a globális szén-dioxid-kibocsátást és az éghajlatot, miközben megnövelte az erdőpusztulás gyakori és pontos felmérésének szükségességét. Csak a brazil Amazonasban, ahol a szarvasmarha-tenyésztés és a szántóföldi mezőgazdaság az erdőirtás elsődleges okai, évente körülbelül 7700 négyzetmérföldnyi erdőt vágnak ki és égetnek el, vagyis nagyjából New Jersey területén.
Ez a tanulmány a brazíliai Mato Grosso államban 2001 és 2004 között a nagyobb és kiterjedtebb erdőirtási események markáns tendenciáját találta, amit később a helyszínen is megerősítettek. Az ilyen információk nagyon értékesek a tudósok számára, mert az Amazon szó szerint hajtja az időjárási rendszereket szerte a világon.
A világ csapadékának kétharmadát a trópusok kapják, és amikor esik, a víz folyékonyból gőzzé, majd visszaváltozik, miközben hőenergiát tárol és bocsát ki. A sok csapadékkal hihetetlen mennyiségű hő szabadul fel a légkörbe, így a trópusok a Föld hőelosztásának elsődleges forrásai. Az Amazonas elhelyezkedéséből adódóan pedig bármilyen időjárási akadozás a térségben komoly változásokat jelezhet a világ többi részén, például aszályokat és heves viharokat.
A globális éghajlatot az is érinti, amikor az Amazon égető gyakorlata a mezőgazdaság számára szánt területek megtisztítása érdekében nagy tüzeket okoz, amelyek levegőszennyezést okoznak, és apró részecskéket, úgynevezett aeroszolokat bocsátanak ki. Az aeroszolok felmelegíthetik és hűthetik a levegőt, méretüktől, alakjuktól és színüktől függően. A biomassza-égető aeroszolok nagy koncentrációja közvetlenül is befolyásolja a helyi klímát azáltal, hogy fokozza a felhőképződést, de csökkenti a csapadékot. A nagyon füstös területeken felhőcseppek képződnek az aeroszol részecskék körül, de előfordulhat, hogy soha nem nőnek annyira nagyra, hogy esőként hulljanak.
E tanulmány eredményeire építve a brazil INPE egy közel vagy csaknem valós idejű megfigyelőalkalmazást fejlesztett ki az erdőirtás észlelésére, a Real Time Forestation Monitoring System (DETER) rendszer néven.
Miközben ez a tanulmány rávilágít az erdőirtás nyomon követésével és a MODIS-adatok Amazonon történő felhasználásával kapcsolatos kihívásokra, azt is megmutatja, hogy a hasonló MODIS-elemzések alapját képezhetik a regionális tanulmányok széles skálájának, rendkívül automatizált módon, tudományos és döntéshozatali szempontból egyaránt. -makingutility.
www.obt.inpe.br/deter
