2023 Szerző: Sophia Otis | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-21 01:49
COLUMBUS, Ohio – Ennyi éven belül harmadszor tért vissza Lonnie Thompson glaciológus egy Andok jégmezőjéről Peruban, és olyan ősi növények ágyásából vett mintákat, amelyek először talán 6500 éve kerültek nyilvánosságra.
2002-ben először botlott bele néhány nem megkövesedett növénybe, amelyeket a folyamatosan visszavonuló Quelccaya jégtakaró tette szabaddá. A szén-dioxid kormeghatározás azt mutatta, hogy a növényi anyag legalább 5000 éves.
Azután 2004-ben Thompson további növényágyakat talált, amelyeket az olvadó jég folyamatos visszavonulása tárt fel, és a tesztelés során ezek szénmentesnek bizonyultak, ami arra utal, hogy több mint 50 000 éves múltra tekintenek vissza. Ha igaz, ez arra utal, hogy az éghajlat több mint 500 évszázada nem lehetett olyan meleg ebben a régióban, mint manapság.
Júniusban visszament a jégmezőre, és legalább 20 új növénygyűjtő helyet talált, amelyeket újonnan tártak fel. Az ezekről a helyekről származó növényi anyagok elemzése azt sugallta, hogy az 4500 és 6500 év közötti volt.
E területek némelyike vastag, többrétegű növényi anyagot és talajt tartalmazott, ami kronológiát adhat arról, hogy a múltban ez a makacs, hideg, jéggel borított hely mikor virágzó vizes lápokat rejtett, amelyek sokkal melegebb hőmérsékletet igényeltek.
Thompson, a geológiai tudományok professzora és az Ohio állambeli Byrd Polar Research Center kutatója ezt a jégsapkát az éghajlatváltozás "Rosetta-kőjének" nevezi.
"A Quelccaya a legnagyobb trópusi jégsapka a Földön, és valószínűleg a legjobban dokumentált, ami a közelmúltbeli klímaváltozásra adott válaszát illeti" - mondta."És a Quelccayáról kiömlő Qori Kalis gleccser visszavonulása a trópusi gleccserek közül talán a legjobban tanulmányozott visszahúzódás."
Tudnia kell. 1974 óta 22 expedíciót vezetett ebbe a tiltott régióba, és fúrómagokat fúrt át a jégsapkán, amely részletesen bemutatta a régió éghajlati történetét. Az egykor Quelccayanow körül fagyott területeken hatalmas, több száz méter mély, olvadóvizű tavak találhatók.
Ezúttal Thompson két botanikust hozott magával, hogy segítsenek azonosítani az új lerakódásokat. Blanca Leon, a Herbarium, PlantResources Center kutató munkatársa és kollégája, Kenneth Young, a földrajz docense, mindketten az austini Texasi Egyetemen azonosították a növényfajt Thompson korábbi expedíciójának mintáiból.
A növények alpakamohának, a Distichia muscoidesnek bizonyultak, egy olyan szívós fajnak, amely ma is él a régióban. A kutatók legalább két további moha- és fűfajt is azonosítottak, amelyeket a közelmúltban fedezett fel a jég. A 20 növényi mintát elküldték a LawrenceLivermore National Laboratories-nak és a Woods Hole Oceanographic Institute-nak szén-dioxid kormeghatározás céljából.
A botanikusok részvételével a kutatók megerősítették, hogy a növényeket nem mozdította el a jég, hanem egykor ott nőttek, ahol megtalálták őket. "Fontos volt, hogy megerősítsük, hogy ezek eredeti növények ezeken a helyeken."
Thompson azt mondta, hogy a visszavonuló jég jelentős területeket tár fel, amelyeket ezek a régi növények borítottak. "Tökéletesen megőrizték" - mondta.
A növények felfedezései nagyon jelentősek, mondja Thompson, nem annyira a növények miatt, hanem azért, mert oly sokan vannak kitéve.
A jövő év elején azt tervezi, hogy visszatér a tanzániai Kilimandzsáró-hegyre. 2001-ben azt jósolta, hogy a kialudt vulkán tetején lévő hatalmas jégmező 15 éven belül eltűnhet az emelkedő hőmérséklet miatt. Ezúttal hasonló növényi lerakódásokat szándékozik keresni, amelyek a jég visszahúzódásával feltárulhatnak. És amikor jövőre visszatér a perui Quelccayaice-mezőre, szeretne még többet megkóstolni a szabaddá vált ágyak közül, amelyek szén-dioxid-dátumai szerint jóval régebbiek 5000 évnél.
"Ezt a történetet csak úgy lehetett volna elmesélni, hogy 28 éven át jégmagokat gyűjtöttem a világ minden tájáról, kinyertem belőlük az éghajlati rekordokat, látták a globális trendeket, és lehetőségem nyílt arra, hogy most ott lehessek, amikor a jég kiszabadította kincseit. – mondta Thompson.
Kutatásait a National Science Foundation, a National Aeronautics and Space Administration és a National Oceanicand Atmospheric Administration támogatja.
