2023 Szerző: Sophia Otis | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-21 01:49
New Haven, Conn. – A kih alt állatok múzeumi mintáiból származó DNS váratlan információkkal szolgál a jégkorszak kiterjedéséről és hatásáról, valamint a fajok evolúciójának útjáról a Yale Egyetem és a Smithsonian Intézet tudósai által készített areport szerint. a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet.
A Thequagga, az Equus quagga, a lovak és zebrák dél-afrikai rokona, amelynek elülső fele zebraszerű csíkokkal, hátulja pedig lóhoz hasonló jelölés nélkül kih alt, körülbelül 100 évvel ezelőtt. A quagga múzeumi minta bőréből szövetmintát vettek, ami elindította az ősi DNS-elemzés területét.
"Húsz évvel ezelőtt ez a pontos faj nyitotta meg a kih alt állatokon végzett ősi DNS-vizsgálatok terepet" - mondta az egyik szerző, Gisella Caccone, a Yale Ökológiai és Evolúciós Biológiai Tanszékének vezető kutatója. "Most, a terület technológiai fejlődésének köszönhetően, újra megvizsgáltuk a történetet, és populációs szintű megközelítést alkalmaztunk erre a kérdésre egy nagyobb DNS-fragmens és több minta elemzésével."
A múltban a quaggát a síksági zebra egyik fajaként és alfajaként írták le. A kutatók azt kérdezték, hogyan és mikor tért el a quagga a többi rokon lótól, zebrától és szamártól. Összehasonlították a meglévő zebrák genetikáját, szőrzetének színét és élőhelyét a rokon kih alt fajokkal.
A 13 múzeumi példány mitokondriális DNS-markerei, köztük a múzeumi gyűjtemények egyetlen csontváza, amely a Yale-i Peabody Természettudományi Múzeumban található, azt mutatta, hogy a quagga valószínűleg elvált a síksági zebrától körülbelül 120 000-290 000 évvel ezelőtt a jég idején. Kor. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a thequagga a síksági zebrák populációjából származik, amely elszigetelődött, és a jellegzetes quagga testtípus és színezet gyorsan fejlődött.
Ez a tanulmány feltárja, hogy a jégkorszak nemcsak Európában és Észak-Amerikában volt fontos, hanem Afrikában is.
"A szőrzet színének terápiás evolúciója a quagga-ban a földrajzi elszigeteltség, a szárazabb élőhelyhez való alkalmazkodás vagy a két erő kombinációja miatti megszakadt génáramlással magyarázható" - mondta Caccone.
A kutatócsoport tagja volt még Scott Glaberman a Yale-ről, Jennifer A. Leonard és Robert C. Fleischer a Smithsonian Intézetből, Michael Hofreiter és Nadin Rohland a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetből.
Idézet: Biology Letters (Royal Society of London): (2005. szeptember 22.)
