2023 Szerző: Sophia Otis | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-21 01:49
SEATTLE – Egy tinédzser szeret snowboardozni egy szikláról. Egy másik inkább könyvet olvas, és eszébe sem jut kereskedési hely. Hogy miért léteznek ezek a különbségek, az rejtély, de a kutatók most először azonosítottak egy lehetséges genetikai magyarázatot a kockázatkereső viselkedés mögött.
A Fred Hutchinson Rákkutató Központ tudósai azt találták, hogy az aspecifikus idegfejlődési gén, az úgynevezett neuroD2, az amygdalának, az agy érzelmi székhelyének nevezett mandula alakú agyterület kialakulásához kapcsolódik. James Olson, M. D., Ph. D., a Hutchinson Center klinikai kutatási részlegének társult tagja szerint ez a gén szabályozza az érzelmi-memóriaképződést és a félelemreakció kialakulását is.
Az eredményeket a Proceedings of the National Academy of Sciences korai online kiadásában teszik közzé a szeptember 26-i héten. Olson és munkatársai egereket tanulmányoztak a neuroD2 gén egyetlen példányával, és megállapították, hogy károsodott a érzelmi emlékeket és feltételekhez kötött félelmet formál.
A legtöbbünk ismeri azt a tényt, hogy jobban tudunk emlékezni dolgokra, ha ezek az emlékek olyan időszakban keletkeznek, amikor erős érzelmi hatás éri – olyankor, amikor félünk, mérgesek vagyunk vagy szerelmesek vagyunk” – mondta. "Ezt nevezik érzelmi-memóriaképzésnek. Az amygdalais az agy azon része, amely felelős az érzelmi emlékezet kialakulásáért."
Az agy korai fejlődésében a neuroD2 gén a neuroD2 fehérjét kódolja, hogy a differenciálatlan őssejtszerű sejteket neuronokká vagy agysejtekké alakítsa. Mikroszkóp alatt a theamygdala bizonyos területei hiányoztak a neuroD2 gént nem tartalmazó egerekben. A neuroD2 egyetlen másolatával rendelkező egerekben a kutatók kevesebb idegsejtet is találtak a theamygdalában.
A kutatók kísérleteket végeztek egereken a theneuroD2 gén egyetlen kópiájával, hogy teszteljék azt az elméletet, miszerint a gén csak egy példánya hatással van az érzelmi tanulásra és az olyan tulajdonságok kialakulására, mint a félelem és az agresszió. A neuroD2-géneket nem tartalmazó egereken végzett hosszú távú viselkedési vizsgálatok nem voltak lehetségesek, mivel ezek az egerek a születést követő néhány héten belül elpusztulnak.
Egy kísérletben az egereket nemkívánatos ingerrel párosuló káros ingernek tették ki, egy hangot, amelyet enyhe lábsokk követett. A normál egerek leguggolnak, és megállnak a mozgásban, amikor legközelebb meghallják a hangot, ami egy fiziológiai válasz, azt jelzi, hogy sokkra számítottak. Themice emlékezett az élményre. A neuroD2 gén egyetlen példányával rendelkezők azonban nem reagáltak a hangra, mint a normál egerek – állapították meg a kutatók. Ezek az egerek nem fagyasztották le olyan gyakran a mozgásukat az enyhe sokkra számítva.
A neuroD2 gén egyetlen másolatát használó egerek feltétlen félelmének szintjének felmérésére a kutatók olyan helyzetbe hozták őket, amely félelemreakciót vált ki normál egerekben. 40 centiméterrel egy asztallap fölé emelt labirintust használtak, ahol az egerek keskeny, védtelen sétányon vagy védőfalú karokon sétálhattak. Az esetek felében a neuroD2-hiányos egerek a nem védett karokat választották, míg a normál egerek szinte mindig a védett karokat választották, mondta Olson.
"Mindez nagyon jól egyezik azokkal a korábbi megfigyelésekkel, miszerint a theamygdala felelős a félelemért, szorongásért és agresszióért" - mondta Olson."Most azt látjuk, hogy a neuroD2-hiányos egerek a normális alomtársakkal összehasonlítva mélyreható különbségek a feltétlen szorongás szintjeiben, valamint az érzelmi emlékek kialakítására való képességükben."
Olson megjegyezte, hogy a neuroD2 adagolása, egy példány a normál két kópiával szemben, fontos volt a félelem, szorongás és agresszió témáját illetően.
„Ezek az eredmények újak a tudomány számára” – mondta Olson, aki egyben a Washingtoni Orvostudományi Egyetem gyermekgyógyászati docense is. "Az általunk nyújtott hozzájárulás megmutatja, hogy a neuroD2 kapcsolatban áll az amygdala fejlődésével. Ez az első alkalom, hogy egy specifikus idegrendszeri fejlődési gént kapcsolatba hoznak ezekkel az érzelmi tevékenységekkel az agyban."
További kutatásra van szükség, amely egy nap megmagyarázhatja, miért reagálnak egyesek úgy, ahogy félnek, vagy miért vállalnak kockázatot – mondta Olson. "A kérdés az, hogy vannak-e olyan különbségek a neuroD2 gént kódoló szekvenciában vagy a neuroD2 útvonal mögött az agyfejlődés során, amelyek hatással lehetnek az emberek pszichiátriai vagy érzelmi funkcióira? Ez egy teljesen feltáratlan kérdés; ez az a következő kérdés, amelyre rátérne, ha akarna. hogy megértsük, hogyan hat ez a gén az emberi viselkedésre."
