2023 Szerző: Sophia Otis | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-21 01:49
Ausztrál kutatók azt találták, hogy az Envisat MERIS érzékelője akár tíz méteres mélységben is érzékeli a korallok kifehéredését. Ez azt jelenti, hogy az Envisat potenciálisan nyomon követheti az érintett korallzátonyokat világszerte, hetente kétszer. A korallok kifehéredése akkor következik be, amikor az élő korallpolipokkal szimbiózisban élő (és megkülönböztető színüket biztosító) szimbiózisban élő algák kilökődnek. A fehéredő korall elpusztulhat a zátonyok ökoszisztémájára, így a halászatra, a regionális turizmusra és a partvédelemre gyakorolt későbbi hatásokkal. A korallok kifehéredése a normál nyári maximum feletti tengerhőmérséklethez és a napsugárzáshoz kötődik. A fehéredés lokális és tömeges léptékben történhet – 1998-ban és 2002-ben volt egy kiterjedt fehéredési esemény, amely valószínűleg az El Niño-eseményekhez kapcsolódik.
"A korallok kifehéredésének gyakoriságának növekedése lehet a globális felmelegedés egyik első kézzelfogható környezeti hatása" - mondja Dr. Arnold Dekker, az Ausztrál Nemzetközösségi Tudományos és Ipari Kutatási Szervezet (CSIRO) We alth from Oceans zászlóshajó programja." Aggodalomra ad okot, hogy a korallzátonyok átléphetnek egy kritikus kifehéredési küszöböt, amelyen túl nem képesek regenerálódni."
A légi vagy csónakos megfigyelés a jelenlegi módszer a kifehéredés kimutatására, de sok zátony vagy megközelíthetetlen, vagy egyszerűen túl nagy (a Nagy-korallzátony területe 350 000 négyzetkilométer) egy két héten belül bekövetkező eseményhez. A fehérített korallokat gyorsan betelepíthetik a kék-zöld-barna algák, amelyeket nehezebb megkülönböztetni az élő koralloktól.
Az ismétlődő, objektív és széles körű műholdas lefedettség az alternatíva. Az e heti MERIS/AATSR Workshopon az olaszországi Frascatiban a CSIRO csapata az Envisat közepes felbontású képalkotó spektrométerével (MERIS) mutatta be a kezdeti eredményeket. A MERIS 15 különböző spektrális sávban szerez képeket 300 m-es felbontással.
"A korallfehérítést globális léptékben kell feltérképezni" - teszi hozzá Dekker."A nagy térbeli felbontású műholdak ezt csak néhány zátonyon tudják megtenni a költségek és a lefedettség korlátai miatt. Olyan rendszerre van szükségünk, amely megfelelő lefedettséggel és újralátogatási gyakorisággal rendelkezik, megfelelő mennyiségű spektrális sávval és érzékenységgel. A MERIS-nél nincs alkalmasabb rendszer."
A csapat a Heron Island zátonyát tanulmányozta a Great Barrier Reef déli végén, a Queenslandi Egyetem kutatóállomásának helyén. A MERIS Full Resolution mód eredményeinek ellenőrzése során azt találták, hogy az élő korallborításban megfigyelt változások összefüggésben állnak egy meglévő fehéredési eseménnyel.
Elméleti tanulmányok azt mutatják, hogy a korall minden 300 méteres pixeljére, egy méter víz alatt, kimutatható az élőkorall 2%-os kifehéredése. A MERIS-nek érzékenynek kell maradnia a 7-8% fehérített korall kimutatására még tíz méter víz alatt is.
"A MERIS teljes felbontása háromnaponta lefedi a világot, a globális megfigyelés szűk keresztmetszetét az adatfeldolgozás jelentheti" - zárja Dekker. "Azonban a tengerfelszín hőmérsékletét mérő műholdérzékelők, például az Envisat Advanced AlongTrack Scanning Radiometer (AATSR) alkalmazhatók a tengeri hőmérsékleti anomáliáknak kitett zátonyok priorizálására, így fókuszálva a MERIS-alapú fehéredésérzékelést.
Ausztrália Great Barrier ReefMarine Park Authority érdeklődését fejezte ki a projekt iránt. Az ausztrál tudósok előrelépést terveznek a fehéredési események MERIS-ellenőrzésének elvégzésében, az egész Nagy-korallzátony léptékében.
