2023 Szerző: Sophia Otis | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-21 01:49
A „Leave No Trace” egy népszerű etika a természeti tájat támogató szabadtéri kikapcsolódást kedvelők körében. Mostantól a Columbia folyó mentén, Washington állam délkeleti részén található talajvíz-mintavételi helyeken is alkalmazható.
Az Energiaügyi Minisztérium Csendes-óceáni északnyugati nemzeti laboratóriumának hidrológusai egy egyszerű, ¼ hüvelyk átmérőjű műanyag csőből álló berendezést használnak, hogy a folyó partján lévő víztartó réteg különböző szintjein gyűjtsenek mintákat. Bár állandó telepítés, az alacsony költségű, könnyű anyagok könnyen álcázhatók az őshonos sziklákkal és növényzettel, így a gyűjtőhely zavartalannak tűnik.
A hidrológusok összehasonlítják a víztartó csöves módszert a talajvíz hosszú szívószálon keresztüli kortyolásával. A csőrendszert úgy fejlesztették ki, hogy kiegészítő felügyeletet biztosítson olyan helyeken, ahol a hagyományos megfigyelő kutak nem telepíthetők a hozzáférési korlátok miatt. Gazdaságosnak, vizuálisan nem feltűnőnek és hatékonynak bizonyult abban, hogy pontos képet adjon a talajvízben lévő szennyeződések függőleges eloszlásáról egy adott helyen.
A csövek beszereléséhez egy kézi légkalapácsot használnak, amely egy ideiglenes acélházat a talajba szúr. A műanyag csöveket leeresztik a burkolatba. Általában minden helyen három csövet szerelnek fel, amelyek körülbelül 25, 15 és 6 láb mélységet érnek el. A cső alsó, hat hüvelyk részét rozsdamentes acél hálóval árnyékolják, és nyílást biztosítanak a vízminták vételéhez.
Miután a csövek a helyükre kerültek, a burkolatot eltávolítják, így a cső egy rövid szakasza kinyúlik a talajból. A kézi periszt altikus szivattyú szívása lassan vonja ki a vizet a csövekből. Amikor a csöveket nem használják, a felső végük le van zárva és PVC-csővel borítva, hogy megvédje őket az időjárástól, az állatoktól és más veszélyektől, és természetes anyagokkal álcázva, hogy beleolvadjanak a környezetbe.
A Hanford Site Environmental Restoration Contractor csapata, az Energiaügyi Minisztérium bátorításával, 1995-ben tervezte meg a csőtervet, hogy a talajvíz megfigyelésének kiterjesztését szolgálja. A hanfordi telephelyen plutóniumot termeltek védelmi célokra a második világháború alatt és után, és a világ legnagyobb környezettisztítási projektjének színhelye.
A hagyományos mintavevő kutak szolgáltatják a Hanfordból a folyó felé tartó szennyeződés nyomon követésére használt információk nagy részét. A partvonalra azonban nem tudták telepíteni, mert a terület fúrógéppel nehezen megközelíthető, gyakran víz alatt van, valamint kulturálisan és ökológiailag érzékeny. Mivel a telepítési és mintavevő berendezés könnyű és könnyen szállítható, a kutatók számos helyszínre eljuthatnak hajóval.
A helyszíni vállalkozók további helyszíneket szereltek fel a folyó mentén a mintavevőkkel 1997-ben és 2004-ben. Ma a lefedettség 320 csövet foglal magában, 132 helyen, egymástól körülbelül fél mérföldre egy 26 mérföldes partszakaszon.
"A talajvíz megfigyelése olyan helyeken, ahol nem tudtunk hagyományos kutakat helyezni, valóban hasznos volt" - mondta Bob Peterson, a PNNL geológusa. "És ha megteheti úgy, hogy egy területet lényegében érintetlenül hagy, az még jobb ötlet a mintavevő csövek."
A csövek lehetővé teszik, hogy pontos képet kapjunk a talajvízben lévő szennyeződések függőleges eloszlásáról egy adott helyen. Az egyes helyekre jellemzően telepített három cső hossza eltérő, így az egyes csövek végén lévő nyílások három diszkrét mélységet figyelhetnek meg a víztartó rétegben.
A megfigyelési módszertannak számos lehetséges alkalmazási területe van Hanfordon kívül más helyszíneken is, mondta Peterson. Az egyszerű felszerelés és telepítési logisztika azt jelenti, hogy a víztartó csövek szinte bárhol alkalmazhatók, ahol szükség van sekély talajvízrendszerek vagy a felszíni víztestekhez kapcsolódó telített üledék zóna megfigyelésére.
Például, a csöveket fel lehet használni a mezőgazdasági területekről származó felszín alatti kibocsátások, a folyófenék felszín alatti élőhelyeinek, a torkolatok egészségének, a CERCLA helyszínének helyreállítási vizsgálatainak és az EPA által a patakokba és tavakba beáramló felszín alatti víz teljes napi maximális terhelésének megfigyelésére, mondta Peterson. A telepítések adaptálhatók in situ műszerek beépítésére is a feltételek folyamatos megfigyelésére.
