2023 Szerző: Sophia Otis | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-21 01:49
A Louisiana Állami Egyetem kutatóinak tanulmánya szerint a New Orleanst közvetlenül a Katrina hurrikánt követően elöntő árvíz tartalmukban hasonló volt a város szokásos viharvizéhez, és nem volt olyan mérgező, mint azt korábban gondolták. Tanulmányuk, a katrinai árvizek vízminőségének első szakértői értékelése, jó hír azok számára, akik közvetlenül ki voltak téve az árvíznek, mondják a tudósok.
Az LSU kutatói azonban arra figyelmeztetnek, hogy ugyanazok az árvizek, amelyeket a Pontchartrain-tóba szivattyúztak vissza, nagy mennyiségben tartalmaznak mérgező fémeket, különösen rezet és cinket, és hosszú távú veszélyt jelenthetnek a terület vízi élővilágára. érzékenyebb a fémekre, mint az ember. Eredményeik az American Chemical Society Environmental Science & Technology folyóiratának október 11-i online számában jelennek meg.
"Amit New Orleansban találtunk, az egy évnyi csapadékvíz néhány nap alatt átfolyt a városon" - mondja John Pardue, a tanulmány vezetője, környezetvédelmi mérnök és Louisiana igazgatója. Vízgazdálkodási Kutatóintézet az LSU-nál Baton Rouge-ban. "Még mindig nem hisszük, hogy az árvíz biztonságos volt, de lehetett volna sokkal rosszabb is. Nem az a vegyi katasztrófa volt, amire néhányan számítottak."
Egyes szakértők azt jósolták, hogy a katrinai árvíz potenciálisan tönkreteheti a vegyi üzemeket és finomítókat a környéken, és halálos főzet szabadulhat fel, amely mérgező benzolt, sósavat és klórt tartalmaz. Ehelyett a baktériumok és vírusok magas szintje jelentette a legnagyobb emberi fenyegetést, nem pedig a vegyszereknek való kitettség, mondják Pardue és társai.
A kutatók 38 árvízmintát szereztek New Orleans széles körben elterjedt részeiből, elsősorban a város "keleti partja" néven ismert területéről, ahol a fő emberi érintkezés történt az árvízzel. A felszíni vizeket és a fenékmintákat egyaránt tartalmazó mintákat az árvíz bekövetkezte után öt-kilenc napon belül vették. További mintákat vettek a 17. utcai vízelvezető csatornából is, miután az árvíz szivattyúzása megkezdődött, hogy értékeljék az árvíz hatását a Pontchartrain-tóra, a szivattyúzott árvíz befogadó szervére.
A kutatók nagy mennyiségű baktériumot találtak, valószínűleg a szennyvízből származó székletszennyeződés miatt. A tudósok szerint a szint a városban jellemző csapadékvíz-lefolyás tartományán belül volt. Magas ólom-, arzén- és krómszintet is kimutattak, és megállapították, hogy ezeknek a mérgező fémeknek a szintje is hasonló volt a terület csapadékvizében jellemző szintekhez. Általánosságban elmondható, hogy ezek a konkrét eredmények hasonlóak voltak a Környezetvédelmi Ügynökség által az árvizek kezdeti értékelése során kapott eredményekhez, mondják a kutatók.
A benzin is jelentős összetevője volt az árvíznek, amit három összetevőjének – benzolnak, toluolnak és etilbenzolnak – megemelkedett szintjével mértek. A kutatók szerint ezek a vegyületek némileg megemelkedtek a tipikus csapadékvíz-lefolyáshoz képest. A vegyszerek nagy valószínűséggel az árvízbe elmerült autókból és tárolótartályokból származtak – teszik hozzá.
A közönséges háztartási vegyszerekben található vegyületeket az árvízben is kimutatták, mondja Pardue. A vizek tartalmaztak kémiai vegyületeket aeroszolfestékekből, rovarölő szerekből, tömítőanyagokból, gumiragasztókból és más közönséges anyagokból, de olyan mennyiségben, amely jellemzően nem jelent aggodalmat az emberi egészségre nézve.
Ha az árvíz egy másik helyen, a város több ipari telephelye közelében következett volna be, és ha a szélkár vagy a vízlökés súlyosabb lett volna, akkor az ebből eredő árvíz komolyabb mérgező veszélyt jelenthetett volna, mondja Pardue. "Ehelyett a város lassan megtelt, akár egy fürdőkád, és a víz sebessége és az épületekre ható erők, beleértve a vegyszertárolókat is, viszonylag jóindulatúak voltak" - mondja. A nagy mennyiségű árvíz sok vegyi anyag hatékonyságát is felhígította – teszi hozzá.
Míg az emberi életet érintő súlyos mérgezést nagyrészt elkerülték, az árvíz kémiai kockázatot jelenthet a térség vízi élővilágára, mondja Pardue. Úgy véli, hogy a Pontchartrain-tóba visszaszivattyúzott víz alacsony oxigénszintje halpusztulást okozhat. Azt is elmondja, hogy a tóba kerülő nehézfémek, különösen a réz és a cink mérgezőek lehetnek a halakra és más tengeri élőlényekre, valamint biológiailag felhalmozódhatnak és szennyezhetik a régióból összegyűjtött tenger gyümölcseit. További vizsgálatokra van szükség az árvíz vízi élővilágra gyakorolt hosszú távú hatásának felméréséhez, mondja Pardue.
A tanulmány finanszírozását a Louisiana Water Resources Research Institute és az LSU Hurricanes Közegészségügyi Hatásait Tanulmányozó Központ biztosította.
Az American Chemical Society egy nonprofit szervezet, amelyet az Egyesült Államok Kongresszusa alapított, több mint 158 000 vegyészből és vegyészmérnökből álló multidiszciplináris tagsággal. Számos tudományos folyóiratot és adatbázist ad ki, jelentősebb kutatási konferenciákat hív össze, valamint oktatási, tudománypolitikai és kémiai karrierprogramokat biztosít. Fő irodái Washingtonban, D. C.-ben és Columbusban, Ohio államban találhatók.
