2023 Szerző: Sophia Otis | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-21 01:49
Az Universitat Autònoma de Barcelona és a Durham Egyetem (Egyesült Királyság) kutatói felfedezték, hogy egymillió évvel ezelőtt globális klímaváltozások következtek be a Csendes-óceán trópusi keringésében bekövetkezett változások miatt, amelyek hasonlóak a mai El Niño által okozott változásokhoz. A légköri keringés változásai ingadozásokat okoztak a hőáramlásban és a nedvességszállításban, ami a sarki jégtakarók jelentős kiterjedését és a Föld éghajlatának szerveződését váltotta ki. A Geology folyóiratban megjelent felfedezés azt mutatja, hogy a trópusokon a helyi éghajlatváltozások több globális klímaváltozást idézhetnek elő, és hangsúlyozza azt a hipotézist, hogy a trópusok aktívabb szerepet játszanak a Föld éghajlatának szabályozásában, mint gondolták.
A bolygó körülbelül 100 000 évente lép be és hagyja el a jégkorszakot. Egymillió évvel ezelőtt azonban ezek a ciklusok csak 40 000 évig tartottak. A tudósok rekonstruálták azoknak az éghajlati eseményeknek a láncát, amelyek a jégkorszakok gyakoriságának változását idézték elő, és amelyek a Csendes-óceán ülő-hőmérsékletének változásával és a trópusi éghajlat jelentős változásaival párhuzamosan következtek be. A kutatók főként a trópusi csendes-óceáni térségben felhalmozódott tengeri élőlények maradványaiból nyert adatokkal dolgoztak. Ezek a fosszilis feljegyzések azt mutatják, hogy körülbelül 1,2 millió évvel ezelőtt a tengeri hőmérséklet különbsége a Csendes-óceán keleti és nyugati része között 400 000 év alatt fokozatosan változni kezdett. A Közép-Amerikát körülvevő egyenlítői régiókban a tenger lehűlt; míg Indonézia környékén a tenger hőmérséklete alig változott. Ez változásokat okozott a légköri keringésben, létrehozva az úgynevezett Walker-keringést.
A kutatók szerint a trópusi légköri keringésben bekövetkezett változások megváltoztatták a hőáramlást és a nedvességszállítást a sarki régiókba. Ez a havazás növekedését idézte elő, lehetővé téve a jégtakarók, különösen az északi féltekén, kiterjedését és a jégkorszakok gyakoriságának 40 000 évről 100 000 évre történő megváltoztatását. Eddig azt hitték, hogy ezt a terjeszkedést csak maguk a jégtáblák, valamint az óceáni áramlatok és a légköri keringés nagy magasságban az északi féltekén, valamint a légkör CO2-szintje befolyásolta. "Eredményeink azt mutatják, hogy a helyi éghajlatváltozások a trópusokon globális változásokat idézhetnek elő" - mondta AntoniRosell, az UAB munkatársa, a kutatás egyik szerzője. "Látjuk, hogy a trópusok aktívabb szerepet játszanak a Föld éghajlatának szabályozásában, mint gondolták."
A két kutató, AntoniRosell, az UAB Környezettudományi és Technológiai Intézetének Katalán Kutatási és Fejlett Tanulmányok Intézetének (ICREA) kutatója és Erin L. McClymont, a Durham Egyetem (Egyesült Királyság) munkatársa Bristolban publikálták ezeket az eredményeket a Geologyban, a terület legfontosabb tudományos folyóiratában.
A Föld lehűlési folyamatának egyenetlen ritmusa
A Föld több millió éve lehűlési perióduson megy keresztül. A folyamat nem a fokozatos, folyamatos lehűlés, hanem a szórványos leállások és elindulások. Rosell professzor előző, a Nature-ben megjelent cikke az egyik ilyen átmenetet vizsgálta. Ez az átmenet azért volt jelentős, mert az északi félteke nagy részének, különösen Észak-Amerika lehűléséhez vezetett. A legújabb cikk egy másik ilyen átmenettel foglalkozik, ezúttal a közelmúltban és globális léptékben. Ez az átmenet nagyon fontos a klimatológiában, mivel egybeesik a jégkorszakok gyakoriságának változásával, aminek okait nem teljesen értjük. Bár a Csendes-óceán északi részén bekövetkezett változás okozta az északi félteke örökfagyását 2,7 millió évvel ezelőtt, a legutóbbi esetben 1 millió évvel ezelőtt, a permafrost eredete a trópusokon volt.
