2023 Szerző: Sophia Otis | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-21 01:49
CHAMPAIGN, Ill. - Tartsa bent a kedvtelésből tartott macskákat, hagyja abba a kóbor etetést, főzzön kellőképpen húst, és gondolja át az állatorvosi szakma és a közegészségügyi hivatalok véleményét – és tanítja – a zoonózisos Toxoplasma gondii kórokozóról.
Ezek Milton M. McAllister, az Urbana-Champaign-i Illinoisi Egyetem Állatorvosi Főiskola patobiológia professzora ajánlásai. Ezt az üzenetet október 19-én 8:30-kor (CDT, október 18-án, kedden 2:30-kor) adta át Christchurchben, Új-Zélandon, az Állatorvosi Parazitológiai Világszövetség 20. nemzetközi konferenciáján.
McAllister, aki szintén a patológia klinikai professzora az Urbana-Champaign-i I. Orvostudományi Egyetemen, az elmúlt évtizedben az állatok által hordozott kórokozóval kapcsolatos számos tanulmány áttekintése alapján fejtette ki álláspontját. A konferenciára készített áttekintése a Veterinary Parasitology folyóirat szeptember 30-i számában jelent meg.
"A szakmánknak meg kell birkóznia a felgyülemlett bizonyítékokkal a toxoplazmózis által a társadalomra nehezedő óriási terhekről" - írta McAllister. "További kutatásra van szükség a toxoplazmózis és a mentális egészség közötti összefüggés tisztázásához, de addig az időpontig, amíg ezt az összefüggést meg nem lehet cáfolni, véleményem szerint a jelenlegi bizonyítékok elég erősek ahhoz, hogy megalapozzák az érvényesség feltételezését."
A toxoplazma megfertőzheti a legtöbb melegvérű állatot, valamint az embereket és a madarakat is. A házimacska és néhány vadmacska az egyetlen olyan állat, amely átadhatja a parazitát úgy, hogy a szervezetet széklettel üríti ki. Más állatok megfertőződnek, amikor elfogyasztják a macskák által kihordott organizmusokat. A paraziták átvitelének ezt a módját széklet-orálisnak nevezik, de ez valójában nem jelenti azt, hogy a széklet közvetlenül lenyelődik.
Az élőlények sokáig életben maradnak a talajban a széklet lebomlása után. A por beszennyezi a mancsokat, az ujjakat, a takarmányt és a vizet, ami végül az állatok és az emberek lenyeléséhez vezet.
McAllister és munkatársai egy új oltóanyagon kezdenek dolgozni, amelyet, ha sikerül, szájon át adnának be macskáknak, esetleg egy csemege mellé. A vakcinát arra használnák, hogy megakadályozzák a macskák toxoplazma ürítését.
"A macskák általában úgy fertőződnek meg toxoplazmával, hogy egy fertőzött állatot vagy egy fertőzött állat nyers húsát fogyasztanak" - mondta. "Tehát a macska megfertőződik, ha egereket vagy madarakat fog és eszik, vagy olyan húsdarabokat eszik meg, mint például baromfi, sertés, bárány vagy vad."
Áttekintésében McAllister feljegyezte azoknak a betegségeknek a hosszú listáját, amelyeket a toxoplazmafertőzés súlyosbít az elnyomott immunitású embereknél, és idézett olyan tanulmányok egyre növekvő listáját, amelyek összefüggésbe hozzák a nem károsodott immunrendszerű emberek problémáit. Ez utóbbi problémák közé tartozik a láz, a nyirokcsomók megnagyobbodása, a gyengeség és legyengülés, a látáskárosodás vagy a súlyos szövődményekkel járó multiszisztémás fertőzések, például tüdőgyulladás és hepatitis. A toxoplazma az AIDS-betegek agyvelőgyulladásának kórokozója is.
Az emberek fertőzést kaphatnak széklet-orális úton – akár poros körülmények között belélegzett oociszták révén – vagy rosszul főzött, fertőzött hús fogyasztásával. Az oociszták, a paraziták tojásszerű formái, több mint egy évig is életben maradhatnak talajban, porban vagy vízben, mondta McAllister.
"A bent maradó macskák megfertőződésének kockázata alacsony, ha nem férnek hozzá az egerekhez, és ha nem etetik őket nyers hússal vagy húskészítményekkel" - mondta McAllister. A gazdik biztonságosan tarthatnak benti macskát, ha az almosdoboznál jó higiéniát gyakorolnak, és a napi takarítás után kezet mosnak – tette hozzá.
A fertőzött egerek – jegyezte meg – megváltozott viselkedést mutatnak, beleértve azt is, hogy kevésbé vesznek tudomást a macskákról egy adott területen, így az egerek nyitva vannak a ragadozók számára, amelyek megújítják a parazita életciklusát. Nem biztos, hogy az egerek az egyetlen olyan lény, amely fogékony a fertőzések miatti viselkedésbeli változásokra, mondta.
"Egyre több a bizonyíték a toxoplazmózis és a skizofrénia vagy hasonló pszichiátriai rendellenességek (az emberekben) összefüggésére" - írta McAllister. "A közelmúltban három országban végzett tanulmányok kimutatták, hogy a skizofrén betegekben magasabb volt a T. gondii elleni antitestek szintje, mint a hasonló kontrollalanyoknál."
Idézett régebbi tanulmányokat is, amelyekben toxoplazmás bőrtesztet használtak, és amelyek "nagyon jelentős összefüggést mutattak ki a toxoplazmózis és a pszichiátriai rendellenességek között". A közelmúltban végzett tanulmányok a fertőzéseket csökkent átlagos intelligenciával is összefüggésbe hozzák.
A toxoplazmózis a szalmonella és a listeria fertőzések mögött a harmadik vezető oka az élelmiszerekkel összefüggő halálozásoknak az Egyesült Államokban. Az anyaméhben való expozíciót "a születési rendellenességek, a mentális retardáció és a látásproblémák egyik leggyakoribb fertőző okának tekintik világszerte, beleértve az iparosodott országokat is" - írta McAllister. Az elmúlt három évben végzett tanulmányok becslései szerint a toxoplazma a felnőtt amerikaiak 25 százalékát, Hollandiában a felnőttek 40 százalékát, az indonéziai Jakartában pedig 70 százalékát fertőzte meg.
A tengeri emlősök is veszélyben vannak, valószínűleg a macskaürülékkel szennyezett felszíni vizek óceánokba kerülése miatt. Fókák, delfinek és tengeri vidrák fertőzéseire hivatkozott.
Egyszerűen fogalmazva – mondta McAllister – a házimacskákat nem szabad a szabadban kóborolni. Hozzátette, hogy a kóbor macskák etetése macskavédő csoportok, köztük néhány állatorvosi szervezet által, amelyek meg akarják kímélni a hajléktalan macskákat az eutanázia veszélyétől, sajnos növeli a toxoplazmózis terjedését a vadon élő állatokra, a háziállatokra és az emberekre.
"A köztörvényhozóknak fontolóra kell venniük olyan hatékony megoldások kidolgozását, amelyek a társadalom legjobb érdekeit védik" - írta. McAllister azt írja, hogy az új tanulókat tanító egészségügyi oktatóknak "óvatosnak kell lenniük, hogy megkülönböztessék a szubklinikai fertőzéseket a nem diagnosztizált fertőzések és a látens betegségek lehetőségétől". Megjegyezte, hogy a megfelelő diagnózis valószínűleg gyakran elmarad.
Ha sikerül kifejleszteni egy praktikus vakcinát, amely megakadályozza a macskák toxoplazma mikroorganizmusok ürítését, akkor annak használatát kötelezővé lehetne tenni, sok államban a veszettség elleni védőoltás törvényeihez hasonlóan.
