2023 Szerző: Sophia Otis | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-21 01:49
Ha az emberek a következő évszázadokban továbbra is a megszokott módon használnak fosszilis tüzelőanyagokat, a sarki jégsapkák kimerülnek, az óceánok tengerszintje hét méterrel emelkedik, és a levegő medián hőmérséklete 14,5 fokkal magasabb lesz, mint aktuális nap.
Ezek a Lawrence Livermore National Laboratory tudósai által végzett klíma- és szénciklus-modell szimulációk lenyűgöző eredményei. Az éghajlat és a szénciklus összekapcsolt modelljének segítségével a globális éghajlati és szénciklus-változások vizsgálatára a tudósok azt találták, hogy a Föld 8 Celsius-fokkal felmelegszik (14.5 Fahrenheit-fok), ha az emberek 2300-ra felhasználják a bolygó teljes elérhető fosszilis tüzelőanyagát.
A hőmérséklet-ugrás riasztó következményekkel járna a sarki jégsapkákra és az óceánra – mondta Govindasamy Bala, a Laboratórium Energia- és Környezetvédelmi Igazgatóságának vezető szerzője.
Csak a sarki régiókban a hőmérséklet több mint 20 Celsius-fokkal emelkedne, ami arra kényszerítené a régió földjét, hogy jégből és tundrából boreális erdőkké változzon.
"A hőmérsékleti becslés valójában konzervatív, mert a modell nem vette figyelembe a változó földhasználatot, például az erdőirtást és a városokból távoli vadon területekké történő építkezést" - mondta Bala.
A légköri szén-dioxid mai szintje 380 ppm (ppm). A modell előrejelzése szerint 2300-ra ez a mennyiség csaknem négyszeresére, 1423 ppm-re nő.
A szimulációkban a talaj és az élő biomassza nettó szén-elnyelő, amely jelentős mennyiségű szén-dioxidot vonna ki, amely egyébként a fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor a légkörben maradna. A valós forgatókönyv azonban egy kicsit más lehet.
"A szárazföldi ökoszisztéma nem vesz fel annyi szén-dioxidot, mint amennyit a modell feltételez" - mondta Bala. "Valójában a modellben sokkal több szenet vesz fel, mint a való világban, mivel a modellnek nem volt nitrogén-/tápanyag-felvételi korlátja. Nem vettük figyelembe a földhasználati változásokat sem, mint például a földfelszín megtisztítása. erdők."
A modell azt mutatja, hogy az óceánok CO2-felvétele csökkenni kezd a 22. és 23. században az óceán felszínének felmelegedése miatt, amely kiszorítja a CO2 fluktuációját az óceánból. Az óceánnak tovább tart a CO2 felszívódása, mint a biomassza és a talaj.
2300-ra az összes fosszilis tüzelőanyag elégetése során felszabaduló szén-dioxid mintegy 38 százalékát, illetve 17 százalékát a szárazföld, illetve az óceán veszi fel. A fennmaradó 45 százalék a légkörben marad.
Akár a légkörben, akár az óceánban szabadul fel szén-dioxid, végül a szén-dioxid körülbelül 80 százaléka az óceánba kerül olyan formában, amely az óceánt savasabbá teszi. Míg a szén-dioxid a légkörben van, káros klímaváltozást idézhet elő. Amikor az óceánba kerül, a savasodás káros lehet a tengeri élővilágra.
A modellek nem csak az óceánok hőmérsékletében, hanem savtartalmában is meglehetősen drasztikus változást jósolnak, ami különösen a kalcium-karbonátból készült héjú és vázanyagú tengeri élőlényekre válik káros hatással.
A kalcium-karbonát organizmusok, például a korallok klímastabilizátorként szolgálnak. Amikor az élőlények elpusztulnak, karbonáthéjaik és csontvázaik leülepednek az óceán fenekére, ahol egy részük feloldódik, néhány pedig üledékbe temetkezik. Ezek a lerakódások segítenek szabályozni az óceán kémiáját és a légkörben lévő szén-dioxid mennyiségét. A korábbi Livermore-i kutatások azonban megállapították, hogy a fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxid korlátlan kibocsátása a légkörbe az éghajlatstabilizáló tengeri élőlények kipusztulásával fenyegethet.
"A megduplázott szén-dioxid-kibocsátás, amelyre a tudósok már évtizedek óta figyelmeztetnek, kezd olyan célnak tűnni, amelyet elérhetünk, ha keményen dolgozunk a CO2-kibocsátás korlátozásán, nem pedig annak a szörnyű következményenek, amely akkor következhet be, ha nem teszünk semmit. – mondta Ken Caldeira, a Carnegie Intézet Globális Ökológiai Tanszékének munkatársa és az egyik szerző.
Bala azt mondta, hogy a 300 éves időszak legdrasztikusabb változásai a 22. században lesznek, amikor a csapadékváltozás, a légköri csapadékvíz mennyiségének növekedése és a tengeri jég méretének csökkenése a legnagyobb, amikor a kibocsátási arány a legmagasabb. A modellfutások során a tengeri jégtakaró az északi féltekén 2150-re az északi féltekén nyaranta szinte teljesen eltűnik.
"Nagyon holisztikus nézetet vallottunk" - mondta Bala. "Mi van, ha mindent elégetünk? Ébresztő lesz az éghajlatváltozásban."
Ami a globális felmelegedés szkeptikusait illeti, Bala szerint a bizonyíték már nyilvánvaló.
"Még ha az emberek ma nem hisznek benne, a bizonyítékok 20 év múlva ott lesznek" - mondta. "Ezek hosszú távú problémák."
A 2003-as európai hőhullámra és a 2005-ös atlanti hurrikánszezonra mint a szélsőséges klímaváltozás példáira mutatott rá.
"Határozottan tudjuk, hogy a következő 300 évben felmelegedünk" - mondta. "A valóságban lehet, hogy rosszabbul járunk, mint azt előre megjósoljuk."
A Livermore további szerzői közé tartozik Arthur Mirin és Michael Wickett, valamint Christine Delire, az ISE-M munkatársa, az Université Montepellier II. A kutatás az American Meteorological Society Journal of Climate című folyóiratának november 1-i számában jelenik meg.
