
2023 Szerző: Sophia Otis | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-21 01:49
A Queenslandi Egyetem gének evolúcióját feltérképező tanulmánya rávilágított a géntranszfer szerepére a bakteriális betegségekben.
A Proceedings of the National Academy of Sciences USA-ban nemrég megjelent tanulmányt az UQ's Institute for Molecular Bioscience három tudósa végezte.
Dr. Robert Beiko, Mark Ragan professzor és Timothy Harlow 144 baktériumfaj genomját vizsgálták meg, hogy feltérképezzék, hogyan oszlanak meg a gének a baktériumok között.
A tanulmány rávilágít az oldalirányú genetikai transzferre – egy olyan folyamatra, amelyben a gének olyan szervezetek között kerülnek átadásra, amelyek nem közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz.
A térkép nyomon követi az oldalsó géntranszfer útvonalait, a géneket adományozó baktériumoktól az azokat befogadókig.
Eredményeik egyértelműen azt mutatják, hogy az élőlények oldalirányú transzferrel történő genetikai módosítása széles körben elterjedt természeti jelenség, és még távoli rokon szervezetek között is előfordulhat, bár különösen a hasonló környezetben élők között.
Az a felfedezés, hogy az oldalirányú átvitel olyan széles körben elterjedt, megmutatja, hogy a betegséget okozó baktériumok hogyan válhatnak gyorsan rezisztenssé a kezeléssel szemben: egy olyan baktérium, amelynek génjei gyógyszerrezisztenciát biztosítanak, oldalirányú átvitel révén gyorsan átterjedhetnek más baktériumokra is, ahelyett, hogy egyszerűen saját utódaikra.
A genetika tudományának kezdeteitől fogva azt feltételezték, hogy a gének átvitele csak függőleges lehet, azaz a szülőktől az utódokig.
De a közelmúltban a tudósok tudomást szereztek az oldalirányú genetikai transzferről, amely baktériumokban olyan módszereken keresztül megy végbe, mint a bakteriális vírusok és a sejtek közötti közvetlen érintkezés.
„Az oldalsó genetikai átvitel ötlete már néhány éve létezik, de ami hiányzott, az egy jó, kemény és szigorú áttekintés” – mondta Ragan professzor.
„A korábbi vizsgálatok vagy kis léptékűek voltak, vagy statisztikai hivatkozási módszereket alkalmaztak.”
A tanulmányról úgy gondolják, hogy ez a legnagyobb biológiailag ihletett számítás, amelyet Ausztráliában végeztek, több mint 500 000 órányi számítástechnikával.
A tudósok az Australian Partnership in Advanced Computing nevű szervezet nemzeti szuperszámítógép-létesítményét használták.