2023 Szerző: Sophia Otis | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-21 01:49
A kínai import növekedése az Egyesült Államok gazdaságában több mint 700 millió tonnával növelte a két ország szén-dioxid (elsődleges üvegházhatású gáz) kibocsátását 1997 és 2003 között egy, az Egyesült Államokban online közzétett tanulmány szerint. folyóirat Energy Policy. Az Országos Légkörkutató Központ két tudósa által készített elemzés azt sugallja, hogy az Egyesült Államok szén-dioxid-kibocsátása 2003-ban 6%-kal magasabb lett volna, ha az Egyesült Államok gyártotta volna azokat a termékeket, amelyeket Kínából importált. Mindeközben Kína 2003-as kibocsátása 14%-kal alacsonyabb lett volna, ha nem gyártana árut az Egyesült Államok számára.
„Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a világkereskedelem milyen fontos szerepet játszik az éghajlatváltozást előidéző kibocsátások számbavételében” – mondja Shui Bin környezetpolitikai elemző, aki Robert Harriss geokémikussal együtt írta az Energy Policy dokumentumot. Kutatásukat a National Science Foundation, az NCAR elsődleges szponzora támogatta.
A világ két legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátója az Egyesült Államok (a globális teljes kibocsátás körülbelül 25%-a) és Kína (körülbelül 15%). A Shui és Harriss tanulmány arra utal, hogy az Egyesült Államok közvetve még több szén-dioxidért felelős, mint azt széles körben gondolják.
Mivel a kínai gyártás nagymértékben támaszkodik a szénre és a kevésbé hatékony technológiákra, átlagosan több üvegházhatású gázt bocsát ki, mint az Egyesült Államok egy adott termék esetében. A kibocsátás 2002-ben és 2003-ban évente 8-9%-kal nőtt Kínában, és körülbelül évi 1%-kal az Egyesült Államokban. Ha a Kínából származó USA-importot teljes egészében belföldön termelték volna, akkor az Egyesült Államok üvegházhatású kibocsátása évi 1,5–2%-kal nőtt volna.
Összességében az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi egyensúlytalanság becslések szerint 720 millió tonnával növelte a két ország együttes üvegházhatású gázkibocsátását 1997 és 2003 között. Ez a két ország 1997–2003 közötti szén-dioxid-kibocsátásának több mint 1%-át teszi ki. A globális összmennyiség ugyanebben az időszakban megközelíti a 165 milliárd metrikus tonnát.
Kína és az Egyesült Államok nem részes felei a Kiotói Jegyzőkönyvnek, és nem kötik őket a jegyzőkönyv szén-dioxidra vonatkozó határértékei. Shui és Harris úgy vélik, hogy a jövőbeni globális megállapodásoknak figyelembe kell venniük a nemzetközi kereskedelem szempontjait. „Bármilyen kereskedelmi kérdés esetén annak több dimenzióját kell megvizsgálnunk” – mondja Shui.
A Shui szerint a kibocsátási egyensúlyhiány kezelésére irányuló erőfeszítések segíthetnek jobban megérteni az Egyesült Államok kereskedelmi hiányát is, amely 2005-ben várhatóan meghaladja a 650 milliárd dollárt.
„A tiszta termeléshez és energiahatékonysághoz kapcsolódó egyesült államokbeli technológiák és szakértelem Kínába történő exportja elősegítené az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelem kiegyenlítését, és egyúttal mérsékelné a globális szén-dioxid-kibocsátást” – mondja Shui.
Elemzésük elvégzéséhez Shui és Harriss az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatalától származó kereskedelmi adatokat, valamint az amerikai és kínai gyártásban használt üzemanyag-összetételre vonatkozó becsléseket használta fel. Ezenkívül egy, a Carnegie Mellon Egyetemen kifejlesztett szoftvereszközt használtak, hogy megbecsüljék az adott termék gyártásából származó szén-dioxid-kibocsátás teljes mennyiségét.
A Nemzeti Légkörkutatási Központot és az UCAR Programok Irodáját az UCAR működteti a Nemzeti Tudományos Alapítvány és más ügynökségek támogatásával. Az ebben a kiadványban megfogalmazott vélemények, megállapítások, következtetések vagy ajánlások nem feltétlenül tükrözik az UCAR egyik szponzorának véleményét sem.
