2023 Szerző: Sophia Otis | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-21 01:49
A világ tavaiból és folyóiból kivont halak úgy tűnik, hogy véget nem érő élelmiszer-, munkahely- és jövedelemforrást jelentenek a fejlődő országokban élő emberek számára.
De van egy horog: Ahogy az egyik faj kimerült, a következő fajt célozzák meg. A BioScience decemberi számában megjelent új kutatás szerint bár a teljes fogás továbbra is magas maradhat, a világ halkészletének túlzott kiaknázása gyorsan veszélyezteti a biológiai sokféleséget és az ökoszisztéma egyensúlyát.
"A belvizek túlhalászása egy elhanyagolt válság" - mondta Dr. Kirk Winemiller, a texasi mezőgazdasági kísérleti állomás halkutatója.
Winemiller J. David Allannal, a Michigani Egyetem munkatársával tanulmányozta a szárazföldi halak számának csökkentését; Robin Abell, a Washingtoni Természetvédelmi Világalap, D. C.; Zeb Hogan, Wisconsini Egyetem; Carmen Revenga, The Nature Conservancy; Brad Taylor, Wyomingi Egyetem; és Robin Welcomme a Long Barn-ből, Suffolkban, Angliában.
A csapat azt mondta, hogy a halászati szakértőkkel együttműködő helyi emberekre lesz szükség ahhoz, hogy terveket dolgozzanak ki a "kritikusan kitermelt" víztestek közös kezelésére.
Az emberi cselekvések ökoszisztéma-alapú halászattal való összekapcsolása azonban hosszú ideig tarthat a fejlesztésben. A fő ok az, hogy nem fordítanak figyelmet a problémára, mondta Winemiller.
Bár sok tanulmány dokumentálta, hogy a túlhalászás a globális halászat hanyatlásának egyik fő oka, a legtöbb hangsúly az óceánokon van, amelyek belvizeit ritkán említik, mondta Winemiller. Mégis, mondta, a belvizekből származó halak nagyobb veszélyben vannak, mint az óceánokban élők.
A kevés figyelem oka az, hogy nem gyűjtöttek össze elegendő információt, mondta, és mert sok tényező átfedi egymást és összefonódik, és fenyegeti ezeket a területeket.
"A fejlődő országokban több tízmillió ember halászik a belvizeken élelem és megélhetés céljából" - mondta Winemiller. "Általában a halászati nyomás fajról fajra tolódik el, mint előnyben részesített típusok vagy a könnyebben megfogható számcsökkenés.
"Tehát a teljes fogás stabilnak tűnik, miközben a biológiai sokféleség csökken, amíg el nem érik az összeomlás pontját" - magyarázta.
A kutatók megjegyezték, hogy a belvizekből származó teljes fogás körülbelül 8,7 millió tonna volt 2002-ben, az utolsó évben, amelyre vonatkozóan rendelkezésre állnak számok, és ez nem tartalmazza a szabadidős horgászatot vagy az akvakultúra-gazdaságokból származó halászatot. A jelentés szerint ennek nagy része – 65 százaléka – Ázsiából származott. A lap szerint a világ tavaiból és folyóiból származó összes termés megnégyszereződött 1950 óta, amikor az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete először megkezdte az adatgyűjtést.
A csapat esettanulmányaiban említett kritikusan veszélyeztetett halak közé tartozik a kambodzsai Mekong folyó medencéjének mekongi óriásharcsa és az ausztráliai Murray folyó medencéjének Murray tőkehala. A Kanada és az Egyesült Államok közötti Saint Lawrence folyó és a Nagy-tavak tavi tokhala jelenleg sebezhető.
A folyókban és tavakban folyó kereskedelmi halászat nem olyan intenzív Észak-Amerikában, mint a munka sok más részén, jegyezte meg Winemiller.
"Mindazonáltal a szabadidős horgászat növekedése óriási hatással lehet a halak számára, bár a kitermelt mennyiségről általában nem számolnak be" - mondta.
Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet becslése szerint évente körülbelül 2 millió tonnát szednek le a világ belvizeiből. A kutatások kimutatták, hogy e fajok némelyikének csökkentése mélyen befolyásolhatja a termelékenységet és az édesvízi ökoszisztémák egyéb ökológiai tulajdonságait – tette hozzá Winemiller.
"A halászat irányítása manapság nem korlátozódik csupán a kereskedelmi halászati ágazat kielégítésére, hanem figyelembe kell venni az édesvízi ökoszisztémákból származó gazdasági és társadalmi előnyök széles skáláját, beleértve az élelmezésbiztonságot és a gazdasági növekedést" - állapította meg a csapat kutatása..
