Észak-Svédországban valószínűleg csökkenni fognak az alföldi permafrosztos területek. A melegebb nyár és a több téli csapadék két ok. Ezt mutatja a svédországi Lund Egyetem új disszertációja.
A Permafrost olyan őrlemény, amely egész évben fagyott, legalább két egymást követő évben. Az Északi-sarkkörtől északra az örökfagy a hideg éghajlat miatt gyakori. Margareta Johansson fizikai geográfus, a Lundi Egyetemen évek óta tanulmányozta az alföldi örökfagyot Abisko körüli tőzeglápokban. A permafrost ott van elterjedési területének szélén. Johansson kijelenti, hogy az örökfagyot az éghajlatváltozás befolyásolja.
„Egyik telephelyünkön a permafrost az elmúlt évtizedben teljesen eltűnt a láp nagy részéből” – mondja.
Azokon a területeken, ahol a permafrost felolvad, a talaj instabillá válik és összeomolhat. Ez helyi és regionális probléma lehet a városokkal és infrastruktúrával rendelkező területeken. Ezen túlmenően az olvadás az üvegházhatást okozó gázok, a szén-dioxid és a metán fokozott kibocsátását okozhatja a talajból. Az északi félteke teljes szárazföldi felületének nagyjából 25 százalékát az örök fagy fedi.
Margareta Johansson véleménye szerint az örökfagy ma tapasztalható olvadása valószínűleg folytatódni fog. Valószínűnek tartja, hogy 50 éven belül nem lesz örök fagy az Abisko környéki síkvidékeken.
„A jelenlegi éghajlat mellett valószínű, hogy az Abisko térségében tapasztalható örökfagyos változások más területeken is bekövetkeznek, ezért tanulmányom alapot adhat más földrajzi területeken végzett vizsgálatokhoz, amelyek a sorban következnek. – mondja.
Margareta Johansson kutatásai azt mutatják, hogy az örökfagy Abisko térségében felülről és alulról is olvad. Felülről elsősorban azért olvad, mert melegebbek lettek a nyarak, télen pedig vastagabb lett a hótakaró. A vastagabb hóréteg szigetelő takaróként működik, ami azt jelenti, hogy a talaj nem hűl le annyira, mint egy vékonyabb hóréteg alatt.
A permafrost alulról felolvad, valószínűleg a talajvíz nagyobb mobilitása miatt. Margareta Johansson elmondja, hogy az elmúlt évtizedben drámaian megnőtt az éves eső és hó csapadékmennyisége. Az egyre több eső és az olvadó hó nagyobb mozgást idéz elő a talajvízben, ami felolvasztja az örök fagyot. 1997 és 2007 között évente összesen 362 milliméter csapadék hullott Abiskóban, ami 20 százalékos növekedés az 1961-es és 1990-es évek átlagos évi csapadékmennyiségéhez képest.
A disszertáció bemutatására és megvédésére a Lundi Egyetemen 2009. február 26-án kerül sor.
