A sivatagi denevérek csökkentik a vízveszteséget azáltal, hogy megváltoztatják bőrük összetételét, lehetővé téve számukra, hogy boldoguljanak a világ legbarátságtalanabb környezetei között
Ez meglepő, mivel a nagy csupasz szárnyak és a repülés közben elhasznált energia miatt a denevérek várhatóan nagymértékben veszítenek vízből párolgás következtében – állítják az izraeli Ben-Gurion Egyetem tudósai.
Ez jelentős betekintést nyújthat abba, hogy a denevérek hogyan reagálhatnak a jövőbeli változó éghajlatra.
A kutatók bemutatják munkájukat a Society for Experimental Biology éves konferenciáján Prágában.
A kutatók azt találták, hogy a sivatagban élő Pipistrellus kuhli teljes vízvesztesége a többi nem sivatagi fajnak csak 80%-a.
A teljes vízveszteség a bőrön keresztüli (bőrön keresztül) és a légúti (kilégzési) vízveszteségből tevődik össze – magyarázta Dr. Muñoz-Garcia, a kutatás vezetője.
A sivatagi denevérekről megállapították, hogy csökkent a bőr vízvesztesége (CWL), ami a legnagyobb mértékben járul hozzá a teljes vízveszteséghez, összehasonlítva az azonos méretű, nem sivatagi denevérfajokkal.
A bőrük lipid (zsír) összetételének beállítására javasolt mechanizmus más emlős- és madárfajoknál is ismert. Dr. Muñoz-Garcia és csapata volt az első, aki azonosította ezt a kapcsolatot más denevérfajokban, és megpróbálta bebizonyítani a sivatagi denevéreknél.
A tudósok úgy vélik, hogy ezek az eredmények jelentős betekintést nyújtanak abba, hogy a denevérek hogyan tudnak alkalmazkodni a környezetükben bekövetkező jelentős változásokhoz.
"Az energiafelhasználás és a vízveszteség szabályozása döntő fontosságú minden szárazföldi állat túlélése és szaporodása szempontjából" - magyarázza Agustí Muñoz-Garcia, a kutatás vezetője."Ez különösen fontos a sivatagokban élő állatok számára, ahol magas a környezeti hőmérséklet, alacsony a páratartalom és kevés az ivóvíz"
Dr. Muñoz-Garcia és csapata következő lépése további sivatagi denevérfajok vizsgálata, hogy megszilárdítsák eddigi eredményeiket, és jobban megvilágítsák a CWL csökkentésének adaptív mechanizmusát.
"Az a tervünk, hogy legalább 8 különböző környezetből származó fajt mérünk, hogy elkezdhessünk egy olyan adatbázis felépítését, amely lehetővé teszi a jövőbeni összehasonlításokat" - magyarázta Dr. Muñoz-Garcia.
